Zárva-nyitva

Amikor először elmentem előtte, hát, zárva volt. Hogy miért, azt az ördög tudja... talán itt is energiatakarékosság, emberhiány... de aztán valami csoda folytán kegyet nyertem a naiv művészetek múzeumába, és amikor a roppant megértő hölgy ott végigkísért a tárlaton, talán látta, hogy nem vagyok egy vérengző hasfelmetsző, hanem tényleg egy lelkes kis múzeumlátogató, és bónuszként felvetette, hogy mi lenne, ha átjönne velem az orvostörténetibe, azt is kinyitni, szeretném-e? Hej, de még mennyire! Spirálban körbeszaladt a vigyor a fejemen, és mentem is a jótevőm után. Talán másfél háztömbnyire van a másik intézmény, oda is bebocsátást nyertem, szezám tárulj alapon, és módomban állt végigsétálni a helyi medicinás kiállításon is. De, miután nem is olyan régen voltam a Semmelweis orvosmúzeumban, ez itt egy kicsit, vagy nem is kicsit szolidabb felhozatalra sikeredett. Azért szerettem a szándékot, meg a lehetőséget, és az ódon patikabelsők le is nyűgöztek, mégis inkább azt mondanám, hogy ez kivételesen nem ért fel a többi aznapi múzeumi élménnyel.