A hit építkezése

Ha van egy műemlék-templom a városban, akkor arra rárepülsz, mint kulturális sas, igaz? Nos, hát úgy volt, hogy valakivel beszéltem távolsági beszélgetőn a városi látnivalókról és megemlítette a református templomot, hogy azt feltétlenül ajánlaná beiktatni a programjaim közé. Református templomokra mindig kapható vagyok, hát nyilván azonnal kutakodni kezdtem, hogy hogyan is jutok én be oda, mert milyen már egy templomot kívülről nézegetni, mint egy lusta jöttment turista. Persze, találtam is megfelelő embert, akivel egyeztettük szándékainkat, aztán amikor odamentem, újra telefonáltam és egy halkszavú, vékony kis hölgyet oda is küldtek ennek a habókos, Pestről jött idegennek. Hamar eloszlattuk a gyanúinkat, szóval szabadkezet meg szabadlábat kaptam a templom bebarangolásához, monumentális tere van, az 1600-as, 1700-as évek óta újra és újra átépítették, bővítettek, pele módjára surrantam az öreg karzaton, érződik a fán az idő, de ez adja a patináját is, persze... lent megtiszteltem az úrasztalát, a szószéket is, sajátosan szép ez a világ ilyenkor, amikor semmi zavaró elem nincs benne saját magadon kívül. Ajánlanám is bárkinek, akinek affinitása van a régmúlt lelkiségére.