A nagyobb a városban

Persze, úgy éreztem, hogy milyen dolog már, hogy meglátogatom a kis cukiság Jézus szíve templomot, a városi főplébániát meg nem? Hétköznap délelőtt azért lehet ezügyben cselekedni valamit, szóval becserkésztem a plébánia-hivatalt, ott előadtam az előadnivalókat, aztán nem volt elsöprő hajlandóság, meg volt a kezemben egy fényképezőgép is, és a templomszolga azzal próbálkozott, hogy van valami új EU-s rendelet, hogy nem szabad a templomokban fényképezni. Le kellett hűtenem, egy héttel korábban végigjártam Barcelona összes katedrálisát, bazilikáját, meg a montserratit is, és hát ők nem tudnak ilyen EU-s szabályról. Miután látta, hogy nem a kispályással van dolga, mit volt mit tenni, elmentünk és kinyitotta nekem a templomot. Nagyon szép műemlék, különösen felhívnám a figyelmet a plafon freskóira, látványos a belső tér. Bátran kiéltem szakrális érdeklődésemet, és egy jó ideig csak élveztem a templom csendjét, meg azt a fura vágyat néztem, hogy az emberek kínjukban vagy félelmükben hogyan túlcicomázzák az egyházi környezetet, néha ez megáll a giccs határán belül, néha meg nem. De lehet ízléssel is csinálni. És más vonatkozik a klasszikus templomokra meg más az újabbakra. Ajánlom, nézzétek meg!