Fura kombó

Ha ott mászkálsz, nem jössz rá első ránézésre, hogy mi ez: valami ősmagyar vagy őskun nagyon heroikus és keményen vágtázik, és közben kardot fog gyeplő helyett, valami esetleg derenghet, hogy talán véres kard és megint toboroznak valakiket valaki ellen, szóval verbunkot jár az a ló, nem is vágtat. Ez az emlékmű úgy kezdődött, hogy Tápai Antal, a szobrász, nagyon szerette volna ezt a lovasszobrot IV. Béla futárja címszó alatt elsütni valahogy Szegeden. de a városatyák meg nem szerették volna. Telt-múlt az idő, aztán Kisújszállásra lett ez, de hiába a tatárjáráskori harcos igyekezete, a lovas inkább az első világháborús áldozatok emlékművét díszíti. Mindegy az, hősies ez is, meg az is, vesztettünk itt is, meg ott is, gondolhatták, aztán így összeragadtak a korok. Még az is eszembe jutott, hogy a ló azért vág ilyen kétségbeesett képet talán, mert a lovas nem fogja azt az éles, nehéz kardot, hanem csak úgy tartja a tenyerén, bármelyik pillanatban kieshet a kezéből, aztán rá az ártatlan növényevő nyakára...