Régi idők ...

Szarvason nyaraltunk júliusban, és egyúttal felkerestük a híres kondorosi Betyár-csárdát. /elég nehezen találtuk meg!/ Nem volt szándékunkban vacsorázni, de az étlapot átnézve nem lehetett nem enni. :)
Az étlapon helyi és "betyáros" specialitású ételeket találtunk elfogadható áron. Ami az adagot illeti, az olyan 2emberes volt, tehát bőséges. / Nekem nagyon ízlett a kicsit csípős töltelékkel töltött karaj rántva / A csárda berendezése nagyon szép, az asztalok ízlésesen megterítve, a falon régi fényképek, a polcokon korabeli eszközök stb. A látványt igazából leírni nem lehet, oda el kell menni, megnézni, és enni egy finomat. Udvarias, kedves volt a felszolgáló, és az étel is hamar elkészült. Nagyon szép a Rózsa Sándor Múzeum /lehet nem ez a hivatalos neve!!/ épülete, benne sok régi, értékes, becses darabbal, a ház előtt egy gémeskúttal. Tetszett a halk háttérzene is, melynek stílusa a csárda hangulatához volt illő. Nem bántuk meg azt a kis kitérőt, jól éreztük magunkat, és elhatároztuk hogy legközelebb a Betyár napokon feltétlen eljövünk ide.