Jó rántott sajttál, nagyon gyenge haltál, hosszú várakozás

A Bécsikapu étteremnek erénye, hogy középkori hangulatot áraszt, végső soron fő vonzereje a dizájn. És emellett egyes ételek árai. Egyes ételek, mondom, mert van ami, minőséget, mennyiséget egyaránt tekintetbe véve kifejezetten jó vétel, s van, ami nagyon, de nagyon rossz.
Nekünk sikerült a két végletbe belenyúlni.
A rántott sajttál (1690) abszolút jó választás volt, ez jelentett rántott mozzarellát, camembert-t és trappistát, mind a három sajt jól volt megsütve, egyik sem folyt ki a bundából. Mellette a majonéz, ha késztermék is volt, de élvezhető, mert bizony az sem mindegy, hogy milyen ipari terméket használunk. Ugyanez vonatkozik a mirelit sült krumplira (590), amit egyes helyeken képesek elrontani. Nos, itt nem.
A vegyes haltál (3090) viszont a sült zöldségkörettel (890) totál mellényúlás volt, kiszárított élvezhetetlen lazac, túlsült, nem kellően szaftos fogas és rák, a zöldség pedig sütve párolt cukkini és padlizsán. E műfajban ritkán ettünk ilyen gyengét. Ennyi pénzért budapesti csúcséttermekben is lehet már ételt kapni.
Ittunk helyi kézműves söröket, Pils és IPAt, a Kőszegi főzdétől, ezek 600 forintért nagyon korrekt áron voltak.
A kiszolgálás kedves, de figyelmetlen, az ételekre is többet kellett várni, mint másutt, nem mértem, mert jót beszélgettünk az öcsémmel, de saccra 40 perc volt a várakozás a megszokott 20 helyett, s jó beszélgetés dacára a várakozás utolsó 10 perce már türelmetlenségben telt.
Jóindulattal 3 pont.