TÚL VAN HÁJPOLVA

Mivel márciusban a Kozárdi Kamra is részt vett az Étterem Hét programban, ami már önmagában egyfajta pozitív minősítés, és egyébként is jókat hallottunk róla, most, útban Hollókőre kérdés nem volt, hogy náluk ebédelünk. Tudtuk, hogy a falu szélén van az étterem, de azért az igencsak meglepett bennünket, hogy ez egy újonnan épült jókora gerendaház. Hogy került ide? Hiszen sehol a környéken nincs, nem láttunk gerendaházat a népi épületek között, merthogy fenyőfa sincs erre. Odaát, Szlovákiában igen, ott voltak, talán ma is épülnek gerendaházak. Itt erősen tájidegennek tűnt az étterem épülete.
De végül is ebédelni mentünk, nem épületbírálatra. Leültünk a szellős, kellemes teraszon, és amíg az ételeinket megkaptuk, nem győztünk nézelődni, mert annyi minden dísz, mütyürke, ez-az van falakon, polcokon, egyebütt. Ilyen-olyan, innen-onnan, de kevésbé a helyi, palóc tárgyi kultúrából.
Hogy mégis kezdjünk ráhangolódni a hely szellemére, megkóstoltam, óvatosan csak egy kis dobozzal rendeltem, a Szatócsbolt Hollókő Lagert. Ám hogy hol főzik ezt a sört, az nem derül ki, mert a dobozon csak a forgalmazó neve van feltüntetve. Sőt, az sem egyértelmű, hogy miből készül ez az ital. Magyarul árpamaláta, angolul wheat malt a dobozra írt fő összetevője. Nekünk a kettő nem ugyanaz! És hát olyan érzésem volt, hogy van ebben a főzetben lehetőség, de az még nincs egészen kibontva, dolgozni kellene még rajta. Mindez 1490 forintért! Hogy lenyugodjon a kedélyem, rendeltem gyorsan egy üveggel a kedvencemből: belga Leffe barnát 1290-ért...! Mecsoda különbség!
Aztán megérkeztek az ételek. A párom imádja a leveseket, ezért, a neve ellenére nem helyi népi ételt, palócgulyás levest kért. Ismerjük, itthon is főzzük. Csakhogy ez itt nem leves volt, hanem valami sűrű trutymó, megállt benne a kanál. Túl sok liszt a habarásban és, vagy szétfőtt a krumpli? Az íze viszont jó volt, és a pincér elmondása szerint eredeti módon, ürühúsból készült. Főételként mindketten sertésszűzet ettünk tócsnival, gombával, füstölt sajttal. Ezekből a hozzávalókból akár finom is lehetett volna, ehelyett teljességgel íztelen volt. Sóztuk, de attól nem lett jobb. Az ugyancsak íztelen, ráadásul kemény kenyér sem segített. Persze rendelhettünk volna garnélás tésztát vagy ricottás raviolit is, csak hát szerettünk volna a helyi, palócföldi ízekkel ismerkedni...
Nekünk ez, ennyi volt hát a Kozárdi Kamra, nem mentünk vissza. A kellemesen laza modorú fiatal pincérnek viszont ezúton is köszönjük a szakszerű kiszolgálást, a velünk való szívélyes törődést.