Értékeljük csak a helyén, magasra

A Kozárdi Kamra nem véletlen, uticél volt, a kérdés csak az lehetett, hogy mikor érek oda? Ráadásul előtte beszélgettem a cserhátszentiváni plébánossal is erről a helyről, hát még jobban motivált. Csorogtam hát az etető felé, mögöttem a helyi busz tolta a faromat, mert csak nézelődtem, forgattam a fejem, hát hol is van ez a Kamra, aztán egyszer csak elfogyott a türelmem, tologasd ám a szomszéd kecskéjét, és lendületesen bekanyarodtam egy utcába. És pont ott volt a Kamra! Na, milyen a Karma? Tehát egy nagy faházikó, parkoló kényelmes, hely is van, lelkesen üdvözöltek, mikor még csak fél lábbal szálltam ki a kocsiból, szóval kontaktus hamar képződött, felmentem a teraszra, főúri módon besétáltam ide meg oda, aztán mégis a teraszra telepedtem le. Nagyon közvetlen a kiszolgálás, segítő, támogató, a jó felszolgáló mindenben igazat ad, ha nem akar hibázni, jó választás, amit kérsz, és még azonnal meg is indokolja, hogy miért. Így aztán fácánlevessel kezdtem, hamar érkezett, mi panaszom lehetne rá, a másodiknak vadast kértem szalvétagombóccal, hús nem volt megnevezve, azt játszottuk, hogy majd kitalálom, milyen állatból hiányzik a nevezett darab. De hát nem volt nehéz, ránézésre is, falatra is szarvas volt az bizony, fiatal, szép állat, mint utólag megtudtam. Kis gombácskákkal volt feldobva a fogás. Három limonádé is pusztult közben házi szörppel, hosszú a nap, meleg is van, hidratáljunk csak bátran belül, aztán persze a fő szenzáció, amit a jófej plébános a lelkemre kötött, na, az a túrógombóc volt. Akármennyire jól is laktam, az azért még le fog csúszni Húú, hát az mesebeli finom volt! Igazi koronája az evésnek. Utána már csak totyogni tudtam, körbetipegtem a belső teret, kisbolt is ez egyben, helyi kézműves finomságokat is lehet kapni, el lehet nézelődni a domboldalon, aztán a fizetés úgy alakult, hogy 2650 (fácán), 3750 (3 limonádé), 6490 (szarvas), 2430 a pompás túrógombóc, szervizdíj nincs, borravaló van, meg is érdemlik az utolsó fillérig.