Végre én is

Tegnap aztán tényleg betértünk a híres-neves Hóman Cukrászdába Lovasberényben. Meleg is volt nagyon, hirtelen toppant be a nyár, és ennek a helynek meg azért híre van. A fagylalt volt az elsőszámú szempont. Előtte kezet akartam mosni, mert számtalan bizarr helyen kirándultam aznap, négykézláb sziklamászás és egyebek, a WC külön van, a főépület mellett, koedukált, máskor kulcsos, most csak nyitva volt, és teljesen rendben is volt így is. Azután bent szép fagylaltválaszték van, két lány ügyködik a pultban, a barátságosság és a kissé kiégett fáradtság határán. Ez hullámokban van meg, hol így, hol úgy. De nem zavaró, a vendégszerető skála még jobbik felén van a dolog. Nejem hagyományosan csoki-vanília-karamell típusú fagylaltokat kedvel, én mindig inkább gyümölcsfagylaltokra vágyom, így nekem a sárgadinnye-ribizli összeállításra támadt gusztusom. Ezek nem voltak hibátlanok, különösen a sárgadinnye nélkülözte a tőle elvárt ízt, de jót fagylaltoztunk, és a produktum mindenképpen a jobbak közé tartozik. Többen nyalakodtak a ház előtti padokon, a hely népszerű, bár nem tudom, van-e konkurenciája? Az öt gombócért 2100 forintot fizettem.