Programom vége a környéken, és így aztán cél Lovászpatona! Nap süt, szelíd ősz, lássuk! Látszatra reménytelen, szigorúan fallal van körülvéve, mint pl. egyes erdélyi templomok. Néhány közmunkás hevert az árokban, megunván az avarbetakarítást, hát kérdezősködök. . . nagyon nem tudják, magyaráznak, hogy valami tatárjárás. . . ok, azt értem, de bejutni! Be szeretnék menni! Hát olyan nincs, nem ismernek itt senki olyant. Ok, hol az Önkormányzat? Arrafelé, nagy épület. Megyek. Ajtó nagyon zárva. Na de már a keservit, ez azért mégis csak a lakosságért van. nem? Látom, bent mászkálnak az üveg mögött az ifjú hölgyek, oszt tesznek nagyot az ajtót cibálóra. De nem adtam fel, addig cibáltam, amíg kijött valaki egy kulccsal. Először hápogtam egy sort, hogy mi a bánat ez, valami titkos katonai létesítmény? Aztán megbékéltünk, előadtam szándékomat, kis idő múlva megszereztem a lelkészasszony telefonszámát. Ő sajnos nem itt lakik. De adott egy újabb telefonszámot. Az újabb telefonszám nem ér rá, valahol a távolban dolgozik. De van rá esély, hogy az anyukája meg tudja oldani, itt a cím, viharzás oda. A hölgy először döbbent bizalmatlansággal fogadott, hogy mi a frászt keresek én ott rajta, de megbeszéltük. Felöltözött és már mentünk is a templomba, mint két koros hívő a misére. Elvittem, ajtók tárultak, és már az enyém volt minden átmenetileg, az 1200 táján épült templom zege meg zúga, karzata, orgonája, minden megközelíthető helye. Szép, igaz? Érdemes volt ezért végigcsinálni? De még mennyire! Közben már nagy bizalmas barátok is lettünk a hölggyel, rendes embernek hitt és nem akart elfogadni semmi pénzért semmi pénzt, pedig szelíden erőszakoskodtam, végük az adományládába gyömöszöltem a bankó címletet. Együtt zártunk, azután hazavittem a hölgyet és gazdagabb lettem egy remek élménnyel.
A kijelzett darabszámba és átlagba beszámítjuk partneroldalunkon, a Szállásvadász.hu oldalon leadott értékeléseket is. Ott lehetőség van szöveg nélkül is értékelni. Az ilyen (kizárólag pontozásos) értékelések nem kerülnek megjelenítésre. 
