Anya és lánya meg a fájdalom

Magyarpolány környéke is a történelem viharainak tanúhelye, jellemzően sváb falvak vannak e vidéken, és jellemzően ezeken ütött nagyot a háború utáni kitelepítés. Magyarországra azért érkeztek egykor a svábok, mert hívták, szívesen fogadták őket, valakinek csak kellett dolgozni a törökök után elnéptelenedett vidékeken. Szorgalmas, derék emberek voltak, soha nem volt a magyar társadalomnak semmi baja velük. Azután a tróger Németország oldalán a tróger Magyarország is beszállt a világháborúba, el is szenvedték a vereséget, és többek között a svábokon töltötte ki az új kommunista hatalom a dühét. Az ország több vidékén találunk kitelepítési emlékműveket. Szomorú nyomok ezek. Itt, Magyarpolányban egy csomagjaikon ülő kiscsaládot látunk, azt hiszem, a kislány és a nő szándékosan nem lett csodaszépre csinálva, inkább szomorú, gondterhelt vagy kétségbeesett. Talán dühös is... Hálátlan világ ez. Évszázadokig dolgoztak itt, építettek, bányásztak, művelték a földet, aztán egy nagy pofon a sorstól a származás miatt. De hány embernek kellett szülőföldjét elhagyni a származása miatt? Magyarok, zsidók, szerbek, szlovákok, felsorolni is nehéz. Emlék ez, azért, hogy ne fordulhasson ez elő újra soha!