Az útmutatások alapján

Ha Adelaide azt írja, hogy érdemes ide felmászni, akkor érdemes. Tegnap véletlenül az Isten is velem volt, a kánikula lazított egy napot, esőt nyomott a tájra, meg Nyugat-Magyarországra mindenféle szupercellás viharokat, hát ilyenkor kell felmenni, ez egy kérdés a Mindenható felé, hogy na, hát itt vagyok fent a te ilyen-olyan templomodnál, ha villám vág agyon, akkor itt vágjon! Ez tuti bónusz Szent Péternél a Mennyországba való bejutásra, a déd- meg ükunokák meg térdrehullva, rebegve mesélgetik majd, hogy hááá, ott volt fenn a nagyapa, aztán egy fehér villanás, fényes alagút, és azóta már az Atya jobbján eszi a mannát! Na, de egy ilyen kálváriakápolnához mégis felmászik az ember, akármilyen mozgássérült, ide inkább a fiatal egészségesek nem szoktak felmászni. Híres hely ez, mintha direkt a passiójátékokra találták volna ki. Egy hegyi kápolnától nem várható el, hogy nyitva is legyen, itt ilyen engedményt tehetünk ezügyben. Az épület a XVIII. században épült, és persze körüljártam a magas, vizes fűben, nagyon izgalmas, az oldalában van egy kis cella, itt a Szent Sír, és Krisztus ott fekszik benne fátyollal letakarva. Szóval, mássz fel, mondom én is!