Nagyon kedves volt, elmondta, hogy dolgoznak a dolgon, délután jön a szerelő, addig is betesznek elektromos radiátort. De jó, hogy felhívott, mert egyébként soha nem tudtuk volna meg, hogy hol is van a kulcs. . . de így az is kiderült. A tulajék elmentek külföldre jól érezni magukat, nekik is jár, ez csak természetes, érezzék jól magukat! Bár ez az iskolai téli szünet inkább szezonnak számít a vendéglátásban. De semmi baj, rábízták másra az ügyeket addig is. Pedig a ház erőssége a nagyon kedves tulajdonosok voltak, azt olvastam. Valaki azt írta valahol, hogy azért is nagyszerű ez a hely, mert mindenhez közel van. A valóság az, hogy mindentől távol van, Komlótól is, Pécstől is, de még Mánfától is egy dologhoz van közel, egy forgalmas országos főút elágazásához, ahol állandóan erős kamionforgalom is van. Az autód is ott parkolhat, az országúton, pár méterre a kanyartól. De a ház kedves, szeretettel működtetett, számtalan apró kis szépséggel, mutatvánnyal, kedvességgel. A szerelő meg is jött, dolgozott is sokat, fűtés is lett nálunk, lassan-lassan melegedni kezdtek a szobák is. A miénk volt az 1-es számú apartman. A kettesben is laktak, mint kiderült, és nagyon ideges hölgy félóránként átjött, hogy nálunk milyen a fűtés. Fenyegetőzött, hogy ő nem bírja tovább, hazamennek. A családja maradni akart. Aztán késő este mégis összecsomagoltak és dühöngve elmentek. Megnéztük az üresen maradt apartmant, sokkal jobb beosztása volt, mint a miénknek, ott legalább volt egy központi tér, egyik vége konyha, másik vége nappali, és abból nyílt a fürdőszab, meg a háló. . Nálunk meg egészen elképesztő módon öt helyiség, láncszerűen egymás után, egy ablaktalan előtér, ahol két nagyon sivár pótágy volt, elképzeltem, hogy itt alszanak mondjuk a gyerekek, egy nagyon sivár semmiben, és mindenki rajtuk jár át. a háló-nappali már jobban berendezett, ízléses kis ötlettekkel és sok hiányossággal. Itt ruhát nincs hová tenni. Az egész apartmanban szinte nincs is szekrény, pár fiókos van van egy nyitott ruhafogas az előszobában, oda kéne kivinni. Két darab fogas a kabátoknak a bejárati ajtó mellett. Az jó. A törülköződet pláne, ha vizes, sehová nem tudod akasztani, a fürdőszobában semmi nincs, ahová lehetne. De a konyhában a konyharuhát sem lehet sehová. Szóval ilyen kis rongykupacikat alkottunk mindenhol. Táskából öltöztünk. A szobában a TV gyönyörű, sokkal nagyobb, mint a szomszédoké, Pazar berendezés, de sajnos az idegeinkre ment. Az első nap még csak kiderült, hogy nagyon sok csatorna van rajta, de tényleg, menüből választható rengeteg, de tartósan egyik sem működik. Változó, egy-két perc után elmegy a kép, keresi a kapcsolatot, van, amikor soha nem találja meg többé. Korán sötétedik, este már hideg van sokat lettünk volna a szobában, bosszantó, hogy nem tudtunk TV-t nézni. WIFI van, jelszó a szobában, a WIFI kifogástalanul működik is! A TV-re oda van írva, hogy ha nem tudjuk használni, szóljunk a háziaknak, de ők nem voltak, szóltunk egy lánynak, aki a szomszéd lakásból elvitte az ágyneműt, ígérte, hogy majd telefonál, utánanéz, nem telefonált, nem nézett. Az udvaron van dézsafürdő, nyilván nem üzemel, ha nincs itt senki, aki használatba állítaná, vannak kerti pihenőhelyek, függőágyak, fagypont körül nem annyira használhatók. Az apartman előtt van egy kiülő pihenő, sok kis dísszel a falon, de ott minden tele van macskaszőrrel, nem nagyon használható semmire. A konyhában két villa van és két kés. De ez egy négyszemélyes (? ? ) apartman a vízmelegítő zsinórja nem ér a konnektorig, valamilyen tárgyat alá kell tenni. A szoba megvilágítása alkalmatlan arra, hogy este ágyban olvass. De azért lassan valahogy megszerettük a helyet, még a teljesen használhatatlan kanyart is a szoba meg a háló között, ami egy teljesen funkció nélküli helyiség, két útban lévő székkel és egy apró asztallal. A három hátsó ablak egy gazos hátsó kertre néz, némi cseréptörmelékkel. De majd az emlékek biztos megszépülnek.
