Parasztlázadás Martfű

Ebben az elutasító közegben aztán humorosnak is mondható, ámbár negatív indíttatású legendák is születtek egyes szobrokról. A Szent István szoborról és mostani értékelésem tárgyáról, a Parasztlázadás című műről is mondták, hogy csak azért került Martfűre, mert máshol nem kellett, mert nem tetszett. . . Ez így már elég izgalmas téma, igyekeztem is utánanyomozni. Hamar, már ott a helyszínen kiderült, hogy a Szent István-szoborral semmi ilyen nem történt. Ellenben, amikor a Gesztenye sorban fotóztam a Gyurcsek Ferenc elárvult műterem-galériájának előkertjében álló szobrokat, akkor a legnagyobb, a Parasztlázadás kapcsán került elő ismét ez a feltevés. Aztán Ugor kolléga itteni bejegyzésében és az ugyancsak megbízható szoborlap, a kozterkep. hu műlapjain találtam meg a magyarázatot, a tudásunk jelen állása szerinti szobortörténeti igazságot:
Az 1975-ben elkészült két és fél méter magas bronzszobrot 1980-ban avatták fel Vácott. A sokak által inkább Dózsának nevezett szobor azonban valamiért nem nyerte el a váciak tetszését, ezért folyvást abajgatták szegényt. 2006-ban Martfűre került egy megállapodás keretében, miszerint Gyurcsek Ferenc cserébe egy Kossuth Lajos szobrot készített, amit Vácott fel is állítottak. Remélhetőleg az a mű elnyerte az ottani kényes ízlésűek tetszését. . . A parasztlázadó pedig Martfűn a központi tér egyik csücskében lett felállítva, és ott álldogált a 2007-ben történt felavatásától 2015-ig, amikor is tulajdonosa, Gyurcsek Ferenc a Gesztenye sori műterme elé szállíttatta. Hogy ez az újabb elmozdítás mi okból történt, arra nem találtam választ, de tény, a szobor már a kis előkertben állt akkor is, amikor 2016 márciusában ott jártunk, és lefotóztam. És még mindig ott van, nincs egy hete, hogy ismét láttuk, fotóztuk. Csak arra tudok gondolni, hogy ezt a robosztus, nem is egy embert, akár Dózsa Györgyöt, hanem a mindenkori, az évszázadok alatt sokszori parasztlázadások egymásba gyúrt, több arcú vezérét ábrázoló alakot nem szívesen látták a köztéren, a parkban sétálgató vagy a közeli szupermarketbe igyekvők. Ki a csoda szembesül szívesen egy ilyen ember-hérosszal nap mint nap, miközben megéli a saját kisszerű megalkuvásait. . . ? Az egyébként kitűnő szobor pedig továbbra is várja sorsa újabb fordulóját, akár új gazdáját és ezzel véglegesnek remélhető helyét. Mert a kis kert előtt ácsorogva a közlékeny helyiektől azt hallottam, hogy a 2023-ban elhunyt Gyurcsek Ferenc műterem-galériájának talán hamarosan új tulajdonosa lesz.

Most, valahányóta azért mégis átnevezték, jelenleg Gesztenye sor (néhol még azért akad "Lenin" tábla is) és a nyomok szerint itt található ama híres Parasztlázadás szobor is. Nem találtam az 1/c-t, bánatosan mászkáltam le és fel, akivel meg találkoztam az azonnal "nem idevalósi" lett. Aztán bementem egy kertbe, és találtam egy tetőtől talpig embert, egy barátságos, kedves személyt, a szőke hölgy azonnal letette a szerszámokat a kezéből, hozzám szegődött, és menjünk, majd ő megmutatja. Út közben találkoztunk 3-4 ismerőssel, persze az ő ismerőseivel, akikkel mindig leálltunk néhány percre beszélgetni, ez itt egy ilyen kedélyes hely, mindenki mindenkivel megvitatja a hétköznapok gondjait, elújságolja, ami eszébe jut, szóval igaz családias környék. Az út végén aztán meglett az 1/c is, maga a műterem, kissé elgazosodva, a szobor alkotója Gyurcsek Ferenc, és ez az ő birodalma. Az internet szerint szabadon megközelíthető a szobor, fotózható, sőt, meg is vehető. A valóság meg mindig bonyolultabb. Némi kerítés állta utamat, de oldalról támadtam és utat törtem a bozótba, és így bejutottam, a kertbe. Szóval a sokdózsagyörgy, aki nem is egy Dózsa György, hanem minden lázadó paraszt szobra is egyben, eredetileg Vácott állt a téren, de aztán ócska és tiszteletlen élő alakok, a korunk bunkói rendszeresen megrongálták, a művész ráunt erre, elhozatta a szobrot Vácról Martfűre és itt is köztéri kiállításra került. De az utókor nem tiszteli a verejtékével dolgozó, elnyomott parasztot, még a mai napig is inkább a tetű királyoknak hódol, azokat imádja, hozzájuk imádkozik, az 500 évvel ezelőtti szenvedő paraszt meg egy semmi neki. A sok emberből összegyúrt szobor végül visszakerült a műhely elé, itt pusztul csendesen, de mondom, akár meg is vásárolható. Nagyon érdekes mű. Elvoltam vele egy negyed óráig, amig alaposan megfigyeltem a részleteit. A szobor zseniális.