PARASZTSORS, SZOBORSORS

Martfű szoborparknak is nevezhető főterén, a Szent István téren a városba betelepülő, befogadott művész, Gyurcsek Ferenc öt nagy alkotását láthatjuk. De amikor elkezdtem ezek itteni bemutatását, már utaltam rá, hogy azt a fajta ábrázolásmódot, amelyet ő alkalmazott, hiába, hogy hagyományos figurális megoldású, sokan elutasítják. Ebben az elutasító közegben aztán humorosnak is mondható, ámbár negatív indíttatású legendák is születtek egyes szobrokról. A Szent István szoborról és mostani értékelésem tárgyáról, a Parasztlázadás című műről is mondták, hogy csak azért került Martfűre, mert máshol nem kellett, mert nem tetszett...
Ez így már elég izgalmas téma, igyekeztem is utánanyomozni. Hamar, már ott a helyszínen kiderült, hogy a Szent István-szoborral semmi ilyen nem történt. Ellenben, amikor a Gesztenye sorban fotóztam a Gyurcsek Ferenc elárvult műterem-galériájának előkertjében álló szobrokat, akkor a legnagyobb, a Parasztlázadás kapcsán került elő ismét ez a feltevés.
Aztán Ugor kolléga itteni bejegyzésében és az ugyancsak megbízható szoborlap, a kozterkep.hu műlapjain találtam meg a magyarázatot, a tudásunk jelen állása szerinti szobortörténeti igazságot:
Az 1975-ben elkészült két és fél méter magas bronzszobrot 1980-ban avatták fel Vácott. A sokak által inkább Dózsának nevezett szobor azonban valamiért nem nyerte el a váciak tetszését, ezért folyvást abajgatták szegényt. 2006-ban Martfűre került egy megállapodás keretében, miszerint Gyurcsek Ferenc cserébe egy Kossuth Lajos szobrot készített, amit Vácott fel is állítottak. Remélhetőleg az a mű elnyerte az ottani kényes ízlésűek tetszését...
A parasztlázadó pedig Martfűn a központi tér egyik csücskében lett felállítva, és ott álldogált a 2007-ben történt felavatásától 2015-ig, amikor is tulajdonosa, Gyurcsek Ferenc a Gesztenye sori műterme elé szállíttatta. Hogy ez az újabb elmozdítás mi okból történt, arra nem találtam választ, de tény, a szobor már a kis előkertben állt akkor is, amikor 2016 márciusában ott jártunk, és lefotóztam. És még mindig ott van, nincs egy hete, hogy ismét láttuk, fotóztuk.
Csak arra tudok gondolni, hogy ezt a robosztus, nem is egy embert, akár Dózsa Györgyöt, hanem a mindenkori, az évszázadok alatt sokszori parasztlázadások egymásba gyúrt, több arcú vezérét ábrázoló alakot nem szívesen látták a köztéren, a parkban sétálgató vagy a közeli szupermarketbe igyekvők. Ki a csoda szembesül szívesen egy ilyen ember-hérosszal nap mint nap, miközben megéli a saját kisszerű megalkuvásait...?
Az egyébként kitűnő szobor pedig továbbra is várja sorsa újabb fordulóját, akár új gazdáját és ezzel véglegesnek remélhető helyét. Mert a kis kert előtt ácsorogva a közlékeny helyiektől azt hallottam, hogy a 2023-ban elhunyt Gyurcsek Ferenc műterem-galériájának talán hamarosan új tulajdonosa lesz.