Megérintett

Már kamaszkoromban is Beethoven szimfóniákat, szonátákat, zongora- és hegedűversenyeket hallgattam a Led Zeppelin meg a Beatles mellett, ezt nem lehet megunni, ez örök... hogy ennek a mindig zordonnak ábrázolt férfinek mennyi lelke volt!! Istenem! Csak bemész a kastély szerelemre hívó szobájába, a falakból kis hangszórókon keresztül patakzik, csörgedezik a zene folyamatosan, a források patakokká változnak, majd szelíd folyammá, a levegőben halványkék hullámokon táncol a fény és a muzsika, zongorák szólnak a halántékomból és csak árad, úszik a szerelem a felkavart hangokban... kit ne érintene ez meg? Órákig lehetne elidőzni ott, Akármeddig. Na, de nincs ilyen, megölel a szél, az idő huzata az ajtókon át, a hangszer! A szoba közepén a zene trónja, a hangszer, amiből ki lehet csalogatni, amin szívvel lehet játszani... szóval kész voltam, megadtam magam ennek, itt volt, erre járt, itt űzte a halhatatlan kedvest a csillámló hang, a zene üvegszilánkjainak csengése, mit adhatnék erre az élményre? Jó szívvel ötöst! (valaha a munkahelyemen verseket írtunk az Egmont nyitányra... de rég volt... azóta alig találkoztam zeneszerető emberrel)