Nagy öröm ebben a szépségben

Méhkerék lelkem idáig ismeretlen csücske. mindig lobogtatta a fantáziámat ez a magyarországi román falu, valaha elég aktívan néptáncoltam és a méhkeréki táncok mindig egy honi egzotikum volt nekem. Szóval, ide azért csak el kellett jutni. Aztán itt van ez román ortodox templom, ajtaja zárva, én meg rajongok az ortodox templomokért, meg becsületes ember különben se írjon olyan templomról, amiben nem is járt belül. Mit volt mit tenni? Mellette van éppen a kultúrház, víg román gyerekzsivaj hallatszik kifelé, én meg nagy bátran be. Nagy elhalkulás, jézusom, ki tetszik lenni, kit tetszik keresni? Hát az irodát, mondtam kedélyesen, folytassátok csak. Kiderült, hogy éppen román néptánc tábor van gyerekeknek, erre gyakorolnak. Hát imádom is, na! Igazgató (??) előkerül, rendkívül szimpatikus ember, kérem a segítéségt, közbenjárását. Roppant készséges, és mivel ideköltözött erdélyi magyar a családjával együtt, természetesen perfekt román is, azonnal megy, hívja, keresi a tiszteletes urat, románul letárgyalják, aztán személyesen elmegy a kulcsért. A normális emberek ugyanis ilyenek egyes vidékeken. Templom kinyit, mi meg bemegyünk, ámulunk-bámulunk a szépségen, a különös, tőlünk kissé idegen misztikus világon. Egy szép ortodox templomban az ikonok némán énekelnek neked, csak meghallod, ha van füled. Így aztán körbesétálás, körbeszeretés, beszélgettünk a kedves segítőnkkel. Európai ember. Egy ilyen roman-magyar faluban nincs nacionalizmus, nincs miért, nincs hogyan, hová, itt nem gerjeszti a politikai ármány. Vannak vegyesházasságok, egyre több és jobb, lehet ilyen hagyományokat is őrizni meg olyanokat is. Migránskérdés nincs, idegengyűlölet nincs. Intelligens polgárok vannak. Hálával gondolok a helyre, arra az emberre, meg a falu összes, bármilyen nemzetiségű lakójára.