Hadas kapujában

Azt nem gondoltam, hogy ide bemegyek, nem ide készültem, de a Hadas végigjárása után már annyira szomjas voltam, mint egy múmia a sivatagban. Bementem hát ide egy limonádé reményében. Sütik voltak rendesen a pultban, de ki akar 35 fokban sütit enni... szóval, annyit kértem, hogy nagy legyen és hideg. Valamennyire nagynak még nagy lett, de hidegnek egyáltalán nem, egy abszolút feledhető limonádé, jég nélkül, átlag csapvíz-hőfokon... nem pontosan erre vágytam, de ez lett belőle. Az üzlet dolgozói (?) valami megbeszélést, értekezletet tarthattak az első asztalnál, valami füzetek ki is voltak nyitva, a kiszolgálásom után visszatelepedtek oda, aztán működöt a hely tovább, magától. Nem különösebben emlékezetes élmény.