Ez sokszor nem hátrány, hanem inkább a személyes, bensőséges élmény. És hát mit látsz itt? Egy dolog, hogy Mohács, meg vész, meg csatavesztés. . . a másik dolog, hogy busójárás. . . na, és mit tudsz még Mohácsról? Hát ezt a gyönyörű soknemzetiségű világot, ezt a szívet melengető képet, ahogy magyarok, svábok, szerbek, sokácok, bunyevácok, cigányok és zsidók együttélnek, reformátusok, katolikusok, szláv ortodoxok, izraeliták lakják a várost, osztoznak a feladatokon, a közös felelősségen, dolgoznak, énekelnek és táncolnak, ki-ki a saját nyelvén, viseletében, szokásai szerint. Mert, hogy lehet így is. Ebben a gyűlölettengerben, ahol jelenleg élünk, egy kapaszkodó ez, sziget, ahol a remény lakik. De látod a képeken. . . ezt a múzeumot így rendezték be, hogy ezt demonstrálja. Csodaszépek a ruhák, állni kell előttük, belelátni az élő embert, és meg kell néha böknöm magam, hogy menjek már tovább. . . azután a "látványtár". . . nos, az egy külön részleg, olyan, mint valami nagy értékmegőrző raktár egy bankban. Fel lehet mászni az emeletre, valami fémelemekből összerakott állványon tengersok kerámia van, a vidékre jellemző színek és minták, mész rajta, és közben olyan érzés, mintha egy horrorfilmbe lennél, borzalmas, síron túli nyikorgások, zörgések, neszek jönnek a falból a lépteid nyomán, nagyon félelmetes, de állítólag 800 kilót is elbír, én meg nem vagyok annyi. Szóval, bátran végignéztem, mutatom. Lent meg, az alsó polcokon egyszerűen meseszép faládák hosszú. hosszú sorra, egyik szebben festett, mint a másik. Nos, hát ilyen élmény ez. . . meg is köszöntem szépem az ottdolgozóknak.
A kijelzett darabszámba és átlagba beszámítjuk partneroldalunkon, a Szállásvadász.hu oldalon leadott értékeléseket is. Ott lehetőség van szöveg nélkül is értékelni. Az ilyen (kizárólag pontozásos) értékelések nem kerülnek megjelenítésre. 
