Főhajtás a legnagyobb magyar előtt

Legyen valami mentsége az embernek, keresem, de nem nagyon találom, szóval, mondjuk azt, hogy sokszor jártam erre, aztán volt, ami nagyon régen volt, meg volt, hogy sokáig felújították, de azért normális, elfogadható kifogás nincs arra, hogy ha végigjárod tiszteletből, érdeklődve Magyarország több mint száz kastélyát, akkor a legnagyobb magyarért viszont miért nem? Hát, de nem pusztulhatsz el úgy, hogy a föld is kiköp, jobb az ilyen foltokat az életben bevarrni, pótolni. A kastély előtt nem lehet megállni, de a parkkal párhuzamos utcában van hely bőven. Belépőjegy rögtön a bejáratnál, tehát már a parkba is csak valami befizetés árán jutsz be, de nem veszik ezt túl komolyan, úgy látom. Mindenféle kedvezmény van egyébként. Gyönyörű képet mutat a park a kastéllyal, de végül is, az egyik legismertebb kastélyunk. Oldalbejáraton léphetünk be az épületbe, a recepción irányt mutatnak, aztán indulhatsz is, mesél minden, maga az épület, a szobák, a feliratok. Számtalan interaktív elem van, sok érdekes térbeli megoldás, tárgyi a többi kastélyokhoz viszonyítva viszont alig. De van. Ha időt szán rá az ember, rengeteg tudott és kevésbé ismert tényt fedezhet fel, azokból az időkből, amikor hazánk valahogy kiszabadult a középkor szutykos mocsarából és elkezdett felfejlődni a haladóbb országokhoz, többek között a magyar liberalizmusnak köszönhetően. Ez egy csodás fogalom, megdöbbentő, hogy napjainkra szitokszóvá vált, a dögletes lábszagú feudalizmus visszasírói mint valami fekélyt vagy leprát emlegetik, holott a szabadság, haladás, fejlődés zászlóvivője volt ez két évszázaddal ezelőtt. Széchenyi, Kossuth, Eötvös és társaik liberálisok voltak, szemfelnyitók, halottfeltámasztók, még úgy is, hogy egymás között viták, feszültségek voltak a változás mikéntjéről. Az egyik teremben az ország akkor nagyjai szépen felfestve, szívesen elnézegettem, mert sok kastély, hagyaték fűződik a nevükhöz. De hát nem akarom sorolni a kor vívmányait, illetve külföldről hazahozott értékeit, a szemléletváltást, Akadémiát, hidat, lóversenyt, gőzgépet, új gazdaságtant, mindenki tudja, a magyar ember alapműveltségéhez tartozik. És végül hogyan pusztult el az ez az ember Döbling, ugyebár az utolsó ruhái a tárlóban a vére. Aztán kijössz onnan és belegondolsz, hogy valamilyen módon ez az ország a hagyatéka is. Az örökségünk.