Lombkoronasétány Nagykörű

Általában sem igazán értem és értékelem ezt a hazai lombkoronasétány-építési buzgalmat, azon túl, hogy erre lehet pályázati pénzt szerezni. Nem Costa Ricában vagyunk például, ahol több ilyen sétányon is volt szerencsém ismerkedni a dzsungel lombkoronaszintjén élő vadvilággal. A Tisza árterében álló hatalmas nyárfák lombszintje azonban jócskán magasabban van, mint ez a deszkapalló, meg hát nincs is benne nyüzsgő vadvilág. Akkor mi értelme van a magaslati járdán sétafikálni? A vaskos fémoszlopok sora, amely Nagykörűben megtartja a létesítményt, tájidegen vastraverzeket képez, majd a 8 méter magasságban vezető sétány egy fölöttébb futurisztikus buborékban végződik. Ez egy vendéglátó létesítmény: kávézó, büfé, a Lomb bistro. Strandszezonban bizonyára sokan látogatják, de november végén, amikor ott jártunk, csak a dolgozók bóbiskoltak benne. Teljesen értelmetlennek és gazdaságtalannak tűnik a nyitvatartás ilyenkor, de talán a pályázati pénz elnyerésének feltétele volt a folyamatos üzemelés. Mi sem vettük igénybe, mentünk vissza a Látogatóközpontba a falusi disznótorba. A buboréktól visszafelé sétálva azonban már nagyobb figyelmet szenteltünk az építmény milyenségének, és kínos felfedezéseket tettünk, hozzátéve, hogy laikus szemmel nézve: Nekünk nagyon úgy tűnt, hogy az oldalsó védőfalak, a telibe burkolt korlátok valamilyen gyenge minőségű, rendkívül göcsörtös puhafából készültek és mintha a faanyag, a deszkák nem lennének vegyszeresen levédve. Talán ezek miatt van, hogy már most, néhány hónappal az ünnepélyes átadás után, találtunk kikorhadt, kirepedt részt, amihez veszélyes lehet hozzátámaszkodni. Összességében elsőre is, másodjára is itt járva a régi mondás jutott eszembe: olcsó játék hülyegyerekeknek. Csak éppen ez nem is olcsó! Nagyon nem! A beruházás ugyanis több mint 646 millió forintból valósult meg, a projekt finanszírozásához a magyar kormány és az Európai Unió csaknem 507 millió forint vissza nem térítendő támogatást biztosított.