Az étlap bevezető soraiból megtudhatjuk, hogy igyekeznek a helyi gazdákkal együttműködni és a farm to table elvet követni. Több, mint harminc, zömmel magyar minőségi bort tartanak, melyeknek több, mint felét decire is kimérik. Pilsner Urquellt, Peronit, HB búzát és Floris Kriek-et csapolnak, palackban mentes Peronit, valamint három tételt tartanak a Szent András főzdétől. A töményválogatás zöme a prémium szegmensből származik. Az itallap éke a saját készítésű cider, almabor és -párlat. A kiszolgálás kifogástalan. A pincérek kedvesek, figyelmesek, kommunikatívak és segítőkészek. A Börzsöny almája névre keresztelt almalevessel indítottunk, aminek alkotóelemei: meleg almakrémleves, gesztenyés panna cotta (ezt az elemet szerencsés lenne másképp elnevezni, nem tejszínalapú, állagra is inkább krém s nem puding), almazselé, almasaláta, édes morzsa. Jó elképzelés, remek megvalósítás, pazar tálalás. Izgalmas fogás, mely megmutatja egy mindennapi alapanyag több arcát. Kiemelkedő volt a kovászos kenyérrel, különféle zöldségekkel és fokhagymás habosított vajjal készült, kézzel vagdalt tatárbifsztek is. Kérésre kaptunk fokhagymagerezdet is a pirítós mellé, valamint jó minőségű olívaolajat. Aki szeretné, a helyi Gabko manufaktúra piros chiliszószát is használhatja a felszolgálók gondos figyelmeztetése mellett. Ami indokolt, hisz a termék valóban extrém csípős. Nem maradt el az első kör fogásai mögött a brassói sem: kíméletesen hőkezelt, szép rosé, szaftos sertésszűzérmék, főtt, majd pirított parázs- illetve hasábburgonya, megnyerő ízű, selymes fokhagymamártás, konfitált koktélparadicsom, kovászos uborka frissítő. Egy klasszikussá vált, amúgy viszonylag új, a II. világháború után elterjedt népszerű magyar fogás impozáns tálalású, meggyőző átértelmezése. Az alma-adta lehetőségeket a desszertműfajban is kihasználják, az almáspite valóságos szimfónia, a leveshez hasonló komplexitással és kulináris izgalommal.
