Mai alpinizmusom

Másoknak úgy adatott, hogy a kilátó felől érkeztek, de nekem nem, én bánatosan szembenéztem a heggyel lentről és lassan elkezdtem felfelé mászni. A kálváriákon mindig vannak ilyen kis motiváló képek, hogy mikor mi történik, talán azért is, hogy ott kiszuszogd magad egy kicsit (bevallom, nem vagyok már mai csirke, szóval nehezebben hágom meg a hegyeket). Itt elég magasak a lépcsők, meredek a domboldal, de nem hajtott a tatár, tök néma ilyenkor a táj, alig járja emberi láb a környéket. Lassan fel is értem. Itt semmiféle Veronika nem nyújtott kendőt, de azért a kilátás így is szép volt, általában azért is mászik meg hegyeket az ember. Mondom ezt,, a mai sűrű köd ellenére. A stációk, úgy tűnik, rézlemezre vannak dombornyomva és ugyanazt a történetet mesélik el. De azért valószínűleg fel fogok még mászni egy másik vagy harmadik Kálvária-dombra is.