"E jelben győzni fogsz!"

A nagymarosi plébániatemplom eléggé hangzatos nevet kapott, a története pedig sok évszázadra nyúlik vissza. A történészek szerint a Dunakanyar egyetlen, jelenleg is álló templomtornyával büszkélkedhet, amelyről egy 1324-ből származó okirat - Nagymaros város kiváltságlevele - is említést tesz. A XIII. századtól kezdődően 4 évszázadon át építették, bővítették a templom épületét. A templom kelet-nyugati tájolású. Eredetileg valószínűleg Szent Mártonnak szentelték fel a templomot, aki a Római Birodalom idején Savariában (Szombathelyen) született. Szent Márton szobra látható Nagymaros főterén is.

A templom északi falán látható római kő arra utal, hogy itt a Duna vonala húzta meg a Római Birodalom határvonalát évszázadokon át.
A templom belső terét a XVIII. században barokk stílusban építették újjá (korábban román, majd gótikus jegyek voltak rá jellemzőek), ekkor újították fel a romossá vált templomot. A szószék tetején a Jó Pásztor alakja van vállán az elveszett báránnyal, körben a négy evangélista látható. A falakat és a mennyezetet gazdagon díszítik a freskók, ezek restaurálva, jó állapotban őrződtek meg.
A karzat két vörösmárvány oszlopon nyugszik, felette az orgona, amelyet 1903-ban Pécsett készítettek, orgona hangversenyeket is szoktak tartani a templomban, így nemcsak vallási eseményeken használatos.

A Szent Kereszt Felmagasztalásának története a IV. században játszódott, Nagy Konstantin (Constantinus) római császár csodás győzelméhez kapcsolódik a Milvius hídi csatában. Lohr Ferenc 1926-ban festett, oltárhajóbeli szekkói idézik fel a történetet.

A templom előtti Szent Imre téren áll szüleik, Szent István és Gizella királyné szobra, amely 2011-ben készült. Ekkor került sor a templom legutóbbi renoválására is. Gizella kezében egy kis templomépület van, Szent István az országalmát tartja a kezében.