A lelkek harcának másik vára

Na, ez úgy volt, hogy Nemeskérre értem, több telefon után megkaptam az ígéretet, hogy jön majd polgármesterasszony és nyit, de addig se unatkozzak, menjek el, nézzem meg a katolikus templomot. Gondolnád, hogy ez egy semmi érdekes, hát istenem, valami katolikus templom valahol Csak hát nem, ez több annál, gondoljunk csak bele az itteni vallási villongásokba! Először is, tudtad, hogy Nemeskér volt egykor Sopron Vármegye székhelye? Nem tudtad... Na, akkor mondom. Szóval Sopron egy szabad királyi város volt, Nemeskér meg egy nemesek-lakta hely, így aztán a nemesi vármegye a gyűléseit és a közigazgatását a tiszta nemesi lakosságú Nemeskérre költöztette. A falu közepén a mai napig áll az 1669-ben épült egykori Megyeháza vastag falaival és barokk kapujával. Bár a templom mai formájában egy tipikus, elegáns 18. századi barokk épület, a gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak. Az első felét még az 1358-ban ideérkező márcfalvi ágostonrendi szerzetesek építették. A reformáció idején a falu teljes lakossága evangélikus lett, így ezt a régi katolikus épületet használták. Amikor a földesurak erőszakkal visszavették tőlük (ez indította el az új evangélikus fatemplom építését), a katolikusok alaposan átépítették és kibővítették a hajót. A kórus vakolata alatt a restaurátorok megtalálták a protestáns korból ottmaradt, Mózest a kőtáblákkal ábrázoló falfestményt, alatta pedig egy 1759-es márványtábla büszkén hirdeti a falu visszafordítását a katolikus hitre. A templom külső falánál, egy latin nyelvű felirat van. Ha a szövegből kiemeled a nagyobb méretű és eltérő színű betűket, azok római számokként összeadva pontosan kiadják a templom bővítésének évszámát: 1760. A templom éppen zárva volt, de azért bepillantást enged az ajtó valamennyire. A főoltár képe egy igazi rábaközi/kisalföldi klasszikus motívum: Szent László királyt ábrázolja, amint vizet fakaszt a sziklából. A mellette álló Szent István és Szent Imre szobrok rendkívül értékes, finom barokk faragványok. Ez a templom a tökéletes építészeti bizonyítéka annak a vallási kötélhúzásnak, ami a Rábaköz és Sopron vidékét jellemezte a 1718. században.