2013. nyarán jártunk itt, több napot eltöltöttünk és bebarangoltuk a közelebbi és távolabbi környéket részben kocsival, részben gyalog. Győrből érkeztünk, ezért nagy élményt jelentett számunkra a táj változatossága, a dombos, hegyes környezet. Nógrádsipek egy kis zsákfalu, ahonnan jókat lehet kirándulni a környék erdőibe, át lehet sétálni, vagy inkább gyalogolni Hollókőre, de autóval nincs messze Szécsény, illetve Balassagyarmat, de Mohora sem, mely utóbbi községben található a Tolnay Klári emlékház. Szép autós kirándulással elérhető Ipolytarnóc, ahol megtekinthetőek az ősmaradványok. De elsősorban nem erről szerettem volna írni, hanem a Doboskút Vendégházról, melyben, - mint már írtam, - volt alkalmam eltölteni pár napot. Nem vagyok egy gyakorlott, illetőleg gyakori kommentelő és Edison értékelése volt az, mely miatt tollat, illetőleg „billentyűzetet” ragadtam. Ahogy azt fent is írtam a falu egy zsákfalu és a Vendégház a falu végén található. Azon a végén, ahol véget ér a falu. Éppen ezért a vendégház környéke és maga a ház is rendkívül nyugodt, csendes. Nem tudom, hogy egy helyen jártunk-e Edisonnal. Az stimmel, hogy az utca burkolata nem a legjobb minőségű, de egyáltalán nem rosszabb, mint egy átlagos, magyarországi falusi utca. Mikor ott jártunk az utcában alig volt forgalom és a parkolással sem voltak gondjaink. A vendégház rendkívül jól felszerelt, tiszta és rendezett volt. A házigazdák figyelmesek, kedvesek és segítőkészek voltak. Semmi olyant nem tapasztaltunk, amit Edison írt. Nagyon szép napokat töltöttünk ebben a kellemes vendégházban és kies kis faluban. Nekünk nem voltak kellemetlen tapasztalataink, mint Edisonéknak, igaz, mi megittuk a kapott welcome drinket, az üveget pedig otthagytuk.
