Tökéletesítésre szoruló ígéretes hely

Az Aventinus étterem dícséretes próbálkozás a jó irányba. Az, hogy valahol, az ország északkeleti sarkában, ahol még veneszi szellők fújnak s azon belül is a legtöbb helyen katasztrofális a konyha, felkérik Ruprecht Lászlót gasztrotanácsadónak, az eleve bíztató. A konyhán van még mit javítani, de azért az önmagában igen jó dolog, hogy túllépnek egy Venesz- Pethő paradigmán, s hogy ötletes izgalmas ételeket kínálnak. Az itallap is fejleszthető, különösen az a döntés hiányzik, hogy néhány komoly bort is kinyissanak.
A legdurvább, hogy nem tüntetnek fel sem évjáratot, sem „borszínt”, így aztán az ember rendel egy György Villa Syraht és a finom, tömény, gyümölcsös, Romsics Laci értő kezét viselő vörösbor helyett kihoznak neki egy lejárt, 2013-as vagy még régebbi rosét.
A pincérek udvariasak, de időnként hosszabb időre eltűntek, holott senki más nem ült az étteremben csak mi, így aztán túl sok dolguk nem volt.