EGYSZERŰEN NAGYSZERŰ

Nemigen hinné az ember, hogy egy kis faluban, mert akkoriban Ócsa még az volt, ilyen hatalmas templom épült majd 800 évvel ezelőtt. De szerencsénkre az uralkodó az akkor király birtokon monostort alapított a Franciaországból idekerült premontrei szerzetesek számára. Nekik épült a hatalmas, szinte várszerű templom, a XIII. századi román stílusú, háromhajós, kereszthajós bazilika.
Román stílusúnak írják le elsősorban az épületet, de mint annyiszor, itt is bekeveredik a következő stíluskorszak: a templomszentély bordás boltozatán, kapuzaton, oszlopfőkön látjuk, hogy megjelent már a korai gótika is.
A Tájházak Napja rendezvény keretében helyi vezetők kalauzoltak át bennünket a templomba, tőlük tudtunk meg egyes részleteket: A török időkben mecsetként (vagy dzsámiként) funkcionált a templomépület (erre enged következtetni a szentélybe beépített mihrab, azaz imafülke), de beengedték a keresztényeket is imádkozni.
A 16. század közepétől a reformátusok vették birtokba az akkorra már romos épületet, akik lemeszelték a templom építésével (1275-1300) egyidős, a főszentélyben lévő freskókat. Bár a helyiek inkább úgy tudják, vagy így szeretnék hinni, hogy a törökök meszeltek, mivel az ő iszlám vallásuk tiltja az emberábrázolást. Persze lehet, hogy a reformátusok mostanára már nem szívesen említenék, hogy az ő egyházuk hívei tüntették el szem elől az értékes képeket...
A freskók egy későbbi tatarozás során kerültek felszínre, restaurálásra. Nem egyedüli a történet, Szatmárban is többször találkoztunk ezzel, hogy a lemeszelés mentette meg a faliképeket, mert ha leverték volna őket, akkor végleg megsemmisülnek.
Ma egy Europa Nostra díjjal kitüntetett színvonalon felújított templomban álmélkodhat a látogató a méreteken, az egyszerűség nagyszerűségén. A román kor legértékesebb fennmaradt magyarországi alkotása az ócsai templom, középkori templomépítészetünk egyik legépebben megmaradt emléke.