Kiváló libamellsaláta és pisztáciás tiramisu, nagyon kedves kiszolgálás

Két héttel ezelőtt két koncert közötti szünetben a Kerecsen együttes menedzserének a javaslatára benéztünk a közeli Mandula étterembe. Megkóstoltuk az Árpád pálinkaház gyömbérpárlatát, kértem egy pohárral Tóth Ferenc Édes lányom névre hallgató borából, ami sajnos kifogyott, nem ritka, hogy abba nyúlok bele, ami épp nincs. Második opcióm Mészáros Pálnak a Chardonnay-ja volt.
Sürgetett az idő, egy percet sem akartunk veszteni a Kerecsen programjából, így csak egy jól dresszingelt, ügyesen elkészített libamell salátát, valamint egy, csak a tálalásra váró desszertet kértünk, konkrétan pisztáciás tiramisut, ami teljes mértében megelégedésünkre szolgált. Mondtuk is a nagyon kedves és segítőkész felszolgáló hölgynek, hogy jobban jártunk volna, ha itt ebédelünk és nem a Diófában. Ekkor ért a legnagyobb meglepetés. Kiderült ugyanis, hogy mindkét helynek ugyanaz a tulajdonosa. Lehet, hogy nekünk volt pechünk, de ha el tudnám zongorázni a két vendéglátóegység által nyújtott élmény közötti különbséget, Don Airey-nek is remeghetne a térde.
A Mandula nálam öt pont, szívesen kóstolnék itt mást is.