Többet vártam!

Idős rokonunk születésnapját töltöttük itt el, előzetes foglalást követően. Az asztal foglalásakor kértük, hogy az ünnepelt részére a jeles és kerek évfordulóról diszkréten emlékezzenek meg egy kis szolid dekorációval (szóval nem lufis, agyon díszített szülinapi zsúr hangulatot szerettünk volna teremteni, csak éreztetni, hogy ez az ő napja). A dekoráció túlzottan is szolidnak (és számunkra) kimondottan kellemetlenre sikerült, mivel egy sima fehér A4-es lapra különböző színű filctollal felírt Boldog születésnapot!-ból állt. Azért egy idős korban lévő embernek ettől azért magasabb nívót kellett volna tudni elérni. Legalább is nagyobb volt részünkről az elvárás. Mindegy Ő örült ennek is, csak ettől a mai világban többre van szüksége egy valamit magára is adó helynek (természetesen boldogan fizettem is volna egy normális dekorációért, de mindenesetre beruházásnak sem lett volna nekik rossz, mert gondolom lesznek még más rendezvények, ahol fel tudnák használni).

És akkor az ételek. Én Kínai ráklevest kértem pirított tésztával. Itt szeretném tájékoztatni a tisztelt szakács urat, hogy a hipermarketekben kapható filléres, zacskós tésztalevesben található tészta belefőzése a lébe, nem egyenlő a pirított tésztával. Bár, mivel rák(farok) tényleg volt a levesben, ezért az elmegy ráklevesnek. Mivel előszeretettel fogyasztunk ázsiai (nem plázás kínai fast foodra gondolok, hanem igazi ázsiai, távol-keleti éttermekre), ezért van fogalmam, milyennek kellene lennie ezen ételnek, hát ez nem nagyon hasonlított hozzá (bár lehet, hogy ez egy olyan tartomány receptje volt, amilyet még nem kóstoltam), nagy ország, biztos van ehhez hasonló is.
A második fogás hozott egy átlagos étterem szintet, semmi több.

A kiszolgálásról is tennék egy észrevételt: Előre jelzett időpontban érkező, nem túl nagy asztaltársaság voltunk, de ez egy szinte teljesen üres étteremben nem igazán va mentség arra, hogy fél órát kellett várni a levesekre, majd a levestányérok elvitelét követően újabb fél órát a második fogásra...

A tulaj (vagy főnök) végig kedves volt, többször is járt az asztalunk felé és próbált jó házigazda benyomását kelteni, ez mindenképpen pozitív. A számla is meglepően baráti volt.
Meglepő volt továbbá, hogy aznap dél körüli második, vagy harmadik fizető vendégként nem sikerült 18.000.- Ft-ot visszaadni, mert nem volt annyi "apró" a kasszában, ezért a fiatal felszolgáló lányok lettek elküldve pénzt váltani.
Itt jelzem, hogy nem kellene a vendég fülébe jutnia olyan beszélgetésnek a két felszolgáló részéről, hogy "én többet ma biztosan nem megyek el pénzt váltani". Mert sikerült elcsípni ezt a mondatot az egyik szájából, ráadásul ezek szerint ez visszatérő probléma lehet, ami ugyancsak nem túl pozitív csengésű.

Mivel mi már csak rokonlátogatóban járunk évente pár alkalommal ebben a városban, ezért a korábban megszokott módon étterembe továbbra is inkább Egerbe autózunk 50 km-t. Kapott a város, és a hely egy esélyt, nálam nem jött össze a maradandó élmény. Így pedig hiába a fiatal főnök/tulaj részéről a kedves hozzáállás, ez kevésnek bizonyult.

Pedig a dizájn, és a hely ígéretesnek tűnt, bár ugyancsak nem túl jól mutat a szinte minden bútoron jól látszódó, olcsó hatású málladozó (mű?)bőr kárpit.