Mint a csiga az akácerdőben...

Hofi Gézátol kölcsön vett kifejezéssel éltem a címben, nem véletlenül.

Két egymás követő nap jártunk itt.
Bár az étterem neve retro, semmilyen retro hangulat nem ad, kicsi, több embernek elég szűkös, még a galériával egyött is. Talán maximum 20-25 fős lehet összesen.
Első nap csak egy jeges kávét ittunk, amive semmi bajunk sem volt, és az étlapot átnézve arra jutottunk, hogy a másnapi ebédet itt költjök el.

Másnap délben beültünk ebédelni.
Aránylag gyorsan le tudtuk adni a megrendelést.
fél óra múlva már gondolkodtzunk mi lehet, mert a pincérnő felénk sem néz. 45 perc múlva megkérdeztem kapunk-e egyáltalán valamit, ekkor negyed óra türelmet kértek még, amiből újabb fél óra lett, így jóval egy óra elketével ( mintegy egy óra tizenöt-húsz perc alatt ) kaptuk csak meg a rendelésünket.
Közben a kiszolgálásban kapkodás, telefonálgatás, szervezetlenség, többek között a kiszolgáló telefonon próbált valakit elérni, hogy beugorjon segíteni, amikor a vendégek száma ( velünk együtt ) összesen 6 fő volt ! Akkor mi van, ha még vendégek is vannak ?

Amúgy az ételekkel nagy baj nem volt, bár pl. a sertés szűz mellé adott gomba mrtás a sok citromtól szinte ehetetlenül savanyúra sikeredett, de maga a hús jó volt ( igaz ezt nehéz elrontani ).

A kiszolgálás hangulata szigorú volt, nélkülözött minden előzékenységet vagy mosolyt, úgy éreztem zavajuk a céget, hogy egyáltalán ott vagyunk.

Amit a végén erdemes lett volna megtenni, akár egy kávét, akár némi desszertet felajánlva a probléma élét talán el lehetett volna venni, legalább annak a látszatát keltve, hogy érdekli őket a vendég véleménye, vagy kedve.
Így azonban senkinek nem ajánlom a helyet, hacsak nincs néhány fölösleges órája amíg kint esik az eső, bent ugyanis a várakozás alatt dögunalom van. Inkább fizetem máshol az összeg dupláját csak érezzem jól magam.

A végén még egy elköszönést sem kaptunk.