BÓDÉK VAGY MIK

Ha Ugor kolléga bejegyzését nem olvasom előzőleg, fogalmunk sem lett volna, mi az a termetes deszkabódé a település főutcáján. De így már tudtuk, hogy hajdani római katolikus fa harangtornyot vagy haranglábat, kell benne tisztelnünk, bár mi, hogy úgy mondjam, nem ilyesmihez vagyunk szokva Felső-Tisza vidéki tapasztalatainkból eredően. De ha itt ilyen, akkor legyen, különösen, ha már évszázadok óta itt áll. Csak közben kiveszett valahogy belőle a harang. És mondhatni igencsak feltűnő, helyi jellegzetesség ez az építmény, ám Pálháza Településképi Arculati Kézikönyve mégsem szolgál róla semmilyen információval, éppen csak megemlíti. Aztán még az is izgalmas, hogy mindössze néhány méterre áll a reformátusok szépen formált templomától. A katolikusok pedig templom híján talán mégsem akartak szakrális építmény nélkül maradni a faluközpontban, ide ácsolták hát ezt a szerszámost. Viszont most már van a falu vége táján egy modern templomuk, nincs szükség erre a valamire. Itt tartottunk a felismerésben, amikor megláttuk, hogy pár lépésnyire van még másik két sufniszerűség is. A ház előtt beszélgető asszonyoktól kaptuk a magyarázatot, miszerint az egyik egy forrásvíz kifolyója, jöttek is éppen inni biciklizésben, rollerezésben kimelegedett srácok. A másik, a legkisebb rácsos valami pedig egy hajdani kút keretezése volt, de az ma már nincs használatban. Hát, ennyit sikerült megtudnunk.