Visszatérő vendégként nagy csalódás

Olyan kellemes 5 napot töltöttünk az Erzsébet szárnyban itt négy éve, hogy az sem riasztott el a visszatéréstől, hogy csak egy "korlátozott kilátású tetőablakos" szoba maradt a Zsuzsanna szárnyban a négynapos ünnepre. Arra azonban nem számítottunk, hogy a kilátás annyira korlátozott, hogy az égbolton kívül semmi mást nem látni. A tetőablak olyan magasan van, hogy egy külön hozzávaló kampós bottal lehet csak felérni, a nyitás-zárás meg olyan hanggal jár, mint egy ajtócsapódás. Ez különösen éjszaka volt igen "szórakoztató", persze miután a sötétben sikerült a bottal megtalálni a megfelelő pontot az ablakon.
A szoba egyébként is igen mostohán volt kezelve. A folyosó legvégén van, ahol amúgy minden második mennyezeti lámpa ég (érdekes módon nappal, világosban is) kivéve a szoba előtti utolsó kettőt. Nem kártyával, kulccsal nyílik az ajtó, amivel bele kell a sötétben találni a kulcslyukba. Egy másik kulcs elfordítása működteti a villanyt,ahhoz az ajtó melletti belső falon van egy kulcslyuk, amit végképp lehetetlen volt megtalálni. A telefonom elemlámpájával világítottam, míg a párom lebonyolította a bejutási hétpróbát. Reggel első dolgunk volt szólni a recepciósnak miatta, aki nyugtázta a kérést. Mivel semmi nem változott, sötétedéskor megismételtük, immár egy másik recepciósnál, aki szintén nyugtázta,de végül minden maradt a régiben. Következő reggel, immár harmadszor ismét megreklamáltuk a sötétséget, amire a recepciós hölgy válasza azt válaszolta, "direkt ég csak minden második égő", és ne bajlódjunk a belső falon a sötétben a világítás kulcsával, szedjük le a kulcscsomóról, és hagyjuk bent a falban. Nehezen értette meg, hogy nem a második lámpa nem ég, hanem az utolsó kettő, ami miatt maga az ajtó kinyitása is művészet a sötétben. Mivel nem akart feljönni és kipróbálni a sötétben való bejutást, immár ingerülten rákérdeztem, hogy hol tudok a közelben villanykörtét vásárolni. Akkor már ő is megígérte hogy intézkedik.
A napot kirándulással töltöttük, hazaérve még minden változatlan volt. Estefelé viszont meglepve fedeztük fel, hogy MIND A KÉT UTOLSÓ égő világít. Mint kiderült, egyetlen kapcsoló elfordításán múlt a dolog, nem értem, hogy miért kellett akkor napokig bosszankodnunk??
Bosszúságból akadt amúgy még:
Ott tartózkodásunk 4 napja alatt egyszer tapasztaltunk takarításilag annyit, hogy kivitték a szemetet. Az étteremben az italrendelés nagyon nehézkes volt, ahogy a leszedés is. Reggelinél keresni kellett nem használt edénnyel teli kétszemélyes asztalt.
Azon vendégek közé tartozom, aki nem keresi hogy mibe lehet belekötni, aki igyekszik minden körülmények között megtalálni a pozitívumot. Most az volt az egyetlen, hogy szép a környék jókat kirándultunk, de ez nem a hotel személyzetének köszönhető.
Nyomát sem találtuk az évekkel ezelőtti odafigyelésnek, csalódás volt az idei utunk. Mi nem valószínű hogy visszatérünk ezek után ismét ide.