Baranyai limonádétúra II - a kihalt borbár

Pécsi kikacsolódásunk során a városban cirkálva tértünk be a helyre. Ennek fő oka az volt, hogy a megállítótáblán feltüntetett egyetlen menü mindkettőnk számára megfelelő volt.
A teraszon (téren) elhelyezett, mérsékelten kényelmes ülőalkalmatosságokon helyet foglaltunk és tekintgettünk a beltér felé, vajon feltűnik-e a pincér? Némi várakozás után megjelent egy mai átlagos huszonéves: fekete szűk farmer, fekete rövid ujjú póló, fekete sportcipő.

Felvette a rendelésünk, hamarosan megjelent a levesünkkel, amely - nevéhez méltóan - csirkehússal, valamint zöldségekkel gazdagon bélelt, tárkonnyal finoman ízesített volt. Azt mondom, már ezért megérte betérni! A leves közben megérkezett limonádénk. Fő ételként rizságyon natúrszelet volt, valami mártással nyakonöntve. Ez semmi maradandó emléket nem hagyott, még a fantázianevére sem emlékszem.

A végén meglátogattuk az alagsorban található mellékhelyiséget is. De milyen jól tettük, mert így szemünk elé tárult a pincehelyiség. Egy hangulatos, gyönyörűen berendezett kb. 20 fő befogadására alkalmas kis hely. Maga a wc egy ok miatt emlékezetes: hajólámpával van megvilágítva. Furcsa ellentét egy rakás pénzből kialakított dizájnos belsővel.

Egyszerűen nem értem, egy kulturáltan berendezett, elég jó konyhával, jó árakkal péntek délben, hogy lehet üres? Ugyanis rajtunk kívül nem volt vendég.