Mikor kié a kastély

Valahol a jegyzeteim mélyén fel volt ez jegyezve, hogy én itt még nem voltam, de nem így kerültünk ide. Abaújszántón kerestem a Pletykapadot, beírtam a címét a navigátorba, hogy Petőfi utca 18., a megvadult gép meg áthozott hegyen-völgyön át erre a településre. De ha már itt vagyok a kastély környékén jelentős számban női közmunkások álltak vagy ültek, valami kézi munkaeszközöket pihentetve, talán feladták a küzdelmet éppen az őszi avarral. Nagy hangon tárgyalták a cigány-magyar keveredés hátrányait. Lehet, hogy egy konferenciába csöppentem éppen. De a kastély láthatóan ott állt, ki-be jártak az ajtaján, ki-be járni meg én is tudok. Menjünk! Az ajtón olyan cetli van, hogy Abaúj-Hegyközi gyermekjóléti és szociális alapszolgáltatási körzet, Családsegítő és Gyermekjóléti szolgálat szakmai egysége, ehhez képest nagyon sok ember volt bent, és nem annyira európai cigányok, mint inkább fekete afrikaiak, ami elég meghökkentő egy abaúj falu esetében. Egy fehér koma bizonytalanul odajött, hogy igen, miben segíthet, mondtam, hogy hát kastély, én, lábon jár, szeme van, néz, azt mondta, hogy hát csak tessék, aztán egy másik koma is beállított, az már határozottabb volt, hát nem, nincs itt semmi látnivaló, itt csak irodák vannak, semmi múzeum, egyébként is külföldi csoportot fogadnak éppen. Hát akkor innen a szép ébenfekete lányok ilyenkor ugyebár bent nem fényképezel semmit, mert hogyan venné az ki magát, és egyébként is mit fotóznál, szóval, csak a kastélyt kintről. Ott meg vigyázni, mert a roma asszonyok is érzékenyek, ha munka közben lekapják őket. De az épület is szép ám! Íme! Amúgy a házat az 1830 körüli években építtette az itt birtokos Bárczay család, most meg az önkormányzat birtokolja.