Véletlen

Na, hát egyáltalán nem ide akartam jönni, abszolút véletlenül adódott... mondták más faluban, hogy menjek a Liget étterembe, mentem is, de az meg éppen vasárnap zárva. Mi legyen, hány falut kell még megjárnom, hogy ebédhez jussak? De hát itt van ez a Stefano nevű, na nézzük akkor ezt. És amikor odaértem akkor villant rám, hogy hááá, én már itt voltam, a világ szélén, meg ez a jellegzetes sátor, meg körbe a volt orosz laktanyák... azt, ami három éve nagyon romos váz volt, azt szépen rendbehozták, láthatóan új és csillog-villog. Az étterem meg olyan, mint volt. Nézem a telefonomat, hát jót ebédeltem én itt, akkor csak bátran, befelé! Egyedüli vendég voltam, megszoktam mér ezt a kitaszítottságot, mint a leprás ülök sokszor egyedül egy-egy étteremben. Két lány van, az egyik felszolgál, jött is, hozott étlapot, én meg a rántott gombát választottam, steak burgonyát és csemegeuborkát... később jöttem rá, hogy de ökör vagyok, tartárt kellett volna kérnek, odaszaladtam a pulthoz és az utolsó pillanatban változtattam. Kólákat ittam hozzá. A gomba vacak volt, nem a nagyfejű, frissen betáplált, hanem az aprószemű kommersz, aminek szilárd héj a panírja, és ha átdöföd mégis, egy nyúlós., folyós nemtudommit találsz benne. Nem voltam boldog, de azért ettem, mint az idomított állatok. 4140 forintomba került az étkeztetés. Még szomorúan hozzátenném, hogy a fen egye meg, ha már egyedüli vendég vagyok, mi tereli el a figyelmet, nem lehet rámnézni, hogy kérek.-e valamit, nekem kellett mindig odamennem a pulthoz, hogy ha kértem valamit....