Télen-nyáron gyönyörű

Gemenc. Egy igazi gyöngyszem.
Kisvasút, büfé, ajándékboltocska, vadkert, méhészeti kiállítás, horgász tájház, kilátó, finom ételek.
Tömören ilyen élményben volt részünk, ottjártunkkor.

A Gemenci kisvasút állomása maga egy szépség. Hangulata van. A vonatra várakozók ihatnak a büfében egy kávét (ami egy cseppet túlárazott de még megfizethető kategória). A mellékhelyiségek tiszták.Egy parányi ajándéksarok is van közvetlenül a büfé mellett, ahol nem túl nagy választékban de ajándéktárgyakat lehet vásárolni (Gemencese kis kancsó, térkép és egyéb emléktárgyak).
A szemerkélő eső és a hideg ellenére a kisvasút hangulata magával ragadta az embert. Bár volt a kocsikban egy régi kályha (idézve a régmúlt idők kocsifűtési megoldását) legnagyobb sajnálatunkra nem üzemelt. Pedig elkelt volna a fűtés...rettenetesen fáztunk! A végcél azonban feledtette velünk a csípős-vizes időt.

A kilátó nem volt különleges de csodálatos helyen állt. Az erdő dohos illata mindent betöltött.

A halászati kiállítás (mely szintén a kisvasút nyomvonala mentén található) látványokban, információkban gazdagon várja az oda látogatókat. Talán csak a tárlatvezetők lehetnének színesebbek. Nem volt érezhető a hév, a lendület, hogy a szeretett Gemenc halászati életéről beszélhetnek. Inkább felsorolás jellegű volt.
A tárlat bővelkedett eszközökben, tavi pillanatképekben.

A kisvasút mellett haladva eljuthatunk az erdőben kissé beljebb elhelyezkedő Méhészeti kiállításhoz is. Régi kasok, kaptárak, méhészeti eszközök, történeti leírások, fotók szemléltetik a környék méhészeti múltját. Tovább haladva pedig egy "mézédes" terembe érhetünk, ahol különböző nemzetek (orosz, szlovák, német...), méhészek üvegbe kiszerelt mézei láthatóak. Tárlatvezetőnk elmondta, hogy sajnos sok méz már eltűnt, ugyanis az ide látogatók gyakorta lenyúlják a díszesebb üvegeket, különlegesebb mézeket.

Ha már itt jár az ember, érdemes benézni egy másik kiállításra is, mely a környék élővilágát, népművészetét mutatja be. Biorámák, interaktív állathangok, logikai játék, kitömött állatok várják a kedves érdeklődőket.

Az ebédünket a vasúttól pár méterre található étteremben ettük meg. Bajai halászlé...mi más! Fenntartásokkal álltam neki kanalazni a levest. Vártam a ponty átható, jellegzetes iszap ízét... azonban kihagytam a számításból, hogy ez a halászlé nem tavi pontyból készült, hanem folyamai halból. Az íze mennyei volt! (3 tányérral lapátoltam be!)

Hogy érdemes e meglátogatni a parkot?
Mindenképp, akár többször is!