Pörbölyi Ökoturisztikai Központ Pörböly

Azt hiszem, azért mentünk akkor, hogy hahh, milyen szép lehet az őszi erdő, hát, nem volt olyan szép. Állatokat nézegetni egy csutkára lelegelt homokos térségben, ahová ártatlanul vannak bebörtönözve? Annyi a bűnük, hogy vadállatok voltak. És akkor a vihogó turista makk-makk, röf-röf, nyunyi-munyi hangokat kiadva letépett fűcsomókkal meg némi lombbal eteti a kiszolgáltatottat, aki pózol egyet, és húz egy strigulát a börtön falára az ágya fölé. A turista eléggé lelakja az erdőt. Vígan szemetel, gyerekhad rikoltozik, egy szót sem hallottam szülőktől, hogy maradj csendben, nem való így zavarni a természetet. Egyébként meg poloskainvázió volt, elképesztő mennyiségű állat zsúfolódott össze, várva a kisvonatot. Jegy nélkül, persze. De sebaj, itt is voltunk, ezt is láttuk.

A mellékhelyiségek tiszták. Egy parányi ajándéksarok is van közvetlenül a büfé mellett, ahol nem túl nagy választékban de ajándéktárgyakat lehet vásárolni (Gemencese kis kancsó, térkép és egyéb emléktárgyak). A szemerkélő eső és a hideg ellenére a kisvasút hangulata magával ragadta az embert. Bár volt a kocsikban egy régi kályha (idézve a régmúlt idők kocsifűtési megoldását) legnagyobb sajnálatunkra nem üzemelt. Pedig elkelt volna a fűtés. . . rettenetesen fáztunk! A végcél azonban feledtette velünk a csípős-vizes időt. A kilátó nem volt különleges de csodálatos helyen állt. Az erdő dohos illata mindent betöltött. A halászati kiállítás (mely szintén a kisvasút nyomvonala mentén található) látványokban, információkban gazdagon várja az oda látogatókat. Talán csak a tárlatvezetők lehetnének színesebbek. Nem volt érezhető a hév, a lendület, hogy a szeretett Gemenc halászati életéről beszélhetnek. Inkább felsorolás jellegű volt. A tárlat bővelkedett eszközökben, tavi pillanatképekben. A kisvasút mellett haladva eljuthatunk az erdőben kissé beljebb elhelyezkedő Méhészeti kiállításhoz is. Régi kasok, kaptárak, méhészeti eszközök, történeti leírások, fotók szemléltetik a környék méhészeti múltját. Tovább haladva pedig egy "mézédes" terembe érhetünk, ahol különböző nemzetek (orosz, szlovák, német. . . ), méhészek üvegbe kiszerelt mézei láthatóak. Tárlatvezetőnk elmondta, hogy sajnos sok méz már eltűnt, ugyanis az ide látogatók gyakorta lenyúlják a díszesebb üvegeket, különlegesebb mézeket. Ha már itt jár az ember, érdemes benézni egy másik kiállításra is, mely a környék élővilágát, népművészetét mutatja be. Biorámák, interaktív állathangok, logikai játék, kitömött állatok várják a kedves érdeklődőket. Az ebédünket a vasúttól pár méterre található étteremben ettük meg. Bajai halászlé. . . mi más! Fenntartásokkal álltam neki kanalazni a levest. Vártam a ponty átható, jellegzetes iszap ízét. . . azonban kihagytam a számításból, hogy ez a halászlé nem tavi pontyból készült, hanem folyamai halból. Az íze mennyei volt! (3 tányérral lapátoltam be! )

Hogy érdemes e meglátogatni a parkot? Mindenképp, akár többször is!

Hétköznapokon és főként szeptemberben, nagyobb eséllyel láthatunk szabadon kószáló vadakat is. Az állomáson cicák is vannak, ezért rájuk is gondoljunk, ha ételt viszünk magunkkal.