Jucus1 adatlapja

Nemrég asztalt foglaltunk szülinapi vacsora-partira. Választunk. Pincérfiú csinos és ráadásul nagyon kedves, mint máskor. Türelmes,mint mindig. Velünk nevet,mint mindig. Mert bizony galád a csapat,odamondogatós,nagyokat nevető,de imádnivaló. Rendelés leadva. Hogy nekem mire esett a választásom? 1/Házi májgombócleves, ami zöldségektől körülölelt 2, azaz kettő,épp eltalált fűszerezésű és állagú gombóccal, gőzölgőn forrón kerül az éhező elé,elém. 2/Roston sült harcsafilé vegyes zöldségkörettel. Miért ilyen egyszerűt,ha már vendéglőben dőzsölünk? Tudtam mit várhatok a levestől,ezért egy könnyebb második fogás mellet voksoltam. Nem is volt gond,amíg elém nem tette csini pincér a rendelésemet. Háttal ültem nem láttam. Jobbról szépen behajolva határozott mozdulattal úszott elém halam. Azt tudni kell, hogy a tányér nem kisméretű. Megpakolva azzal a földi jóval,ami szememnek és belsőmnek is kedves nagyon jó,de a mértékkel bajban vagyok. Ez meg is nyilvánult egy harsány azonnali meglepetés reakcióban:Attyaúristen! Mi lesz velem? Valamennyien dugig pakoltuk szegény pocakunkat. Pincéreknek mindenütt ott a szeme. Hoz, visz, pakol. Valamennyien lelassultunk, jóleső érzés a tele has, a barátok zsongása. Beszélgetünk,nevetgélünk. Jön a pincér. - Desszerttel szolgálhatok? Körbenéztünk. Most nem szólt a kórus. -Köszönjük, neeem! Most nem kérünk semmit! -És VARGABÉLEST? – kérdezte kedvencünk. Olyan felszabadult,igazi felhőtlen nevetés tört ki belőlünk, ami már könnyeket csal a szemünkbe. Ilyet csak ritkán él meg az ember lánya. Nekem sikerült! Sikerült Sárváron, a Nádasdy vendéglőben! Szeretnétek tudni mi a történet befejezése? Természetesen vargabéles!

Tiszta,és rendezett volt minden. A mellékhelyiséggel volt gond (nem a fogadósok hibájából! )Megköszönték a jelzést és azonnal intézkedtek. Családi kikapcsolódásnak is bátran ajánlom mindenkinek!