Egzotikus vonzalmam

Különös vonzódást érzek a bizarr életek megismeréséhez, például ilyen dolog az un. remeteség is. Már sok helyet bekalandoztam, ahol remeték éltek, több népszerű, csodatévő szent hellyé nőtte ki magát, ez a zámorhegyi meg csak úgy meghúzódik az ismeretlenség homályában. Első gondolat: ki az a lökött, aki egy temető közepén akar remete lenni? Második gondolat, hohó, lehet, hogy a remeteség volt előbb, aztán szépen körbehalta a temető. A temetők egyébként mindig is erősen érdekeltek. Remélem, a pszichiáterem nem tartaná ezt valami perverziónak. Szóval, úgy kezdődött a dolog, hogy volt egy Jeromos atya nevű dologtalan, és az ő kedvéért emeltek ide egy nagy épületet, 1758-ban. Jogot is kapott arra, hogy a környék falvaiban engedéllyel kolduljon. Milyen felemelő élet! Aztán jött ide még fráter Philippus Munkhuber ágostonrendi szerzetes és ez már még bizarrabb. Gondolom, herr Munkhuber is kellőképpen ápolatlanul kéregetett a piactereken vagy lóvásárokon. Később még egyéb csodabogarak is idetelepültek, de mondanék egy sokkal jobbat is, ami még jobban tetszett! Van egy kis harangláb vagy harangtorony a remeteség/templom háta mögött és ott végződik a helyi kálvária is. És itt Jézus utolsó útját nem világhírű bérművészek mintázták meg, hanem kisgyerekek. Olyan kis naiv festők, akik a hallomásból/látomásből ismert dolgokat a maguk egyszerű ábrázolásmódján valósítják meg, és ezért sokkal tisztább és szerethetőbb így ez az egész út, mint az inkább üzleti vallássá fajult felnőttek világa. Ajánlom is megnézni!! Különleges hangulata van, ne ricsajozós bandákkal menj oda, hanem inkább magányosan, egyedül, akkor élvezni fogod!