Szomorú végjáték

Már a bejáratnál elgondolkodtam azon, hogy kerekesszékkel édesapám vajon hogyan jutna be: sehogy, vagy csak ha valaki ölben beviszi. A belső térben fogadott egy olyan szag, amelyről dédi és a maga 80 éve jutott az eszembe, mi negyvenesek ezt öregszagnak hívjuk. Kiábrándító volt. Még mindig kulccsal nyílnak a szobák, ráadásul a szobaszám jó nagy méretben rajta is van, a könnyű beazonosítás végett. A fogadtatást az sem dobta fel, hogy egy "wellcome" italnak nagyon nem nevezhető erősen cukros, citromos limonádét fél citromszelettel és jéggel (10 fok van kint) erőltetett ránk egy picit tolakodó hölgy. A superior szoba szép tágas, a fürdőszoba is nagyon szép és kényelmesen tágas, viszont a függönyön látszik, hogy több mint egy hónapja nem mosták le, mert talán akkor volt utoljára annyi szúnyog és légy, amelyet szét lehetett nyomni ezen ruhaanyag segítségével. A következő pofon a wellness Forrásban ért bennünket: termál víz nincs, habár így hirdeti a hotel, helyette egy közepesen langyos víz van, de azt is túl klórozzák, erről árulkodott a határozottan csípős, szemet bántó szag, belépve a medencetérbe. A további gond már csak a szobában található fürdőköpennyel van, amelyen már nem nagyon van hely az övnek. Következő lépés a vacsora. 18 órától van, de 19-kor már semmi nincs, beleértve a tiszta, megterített asztalt is. A pincérre vadászni kellett, 20 perc után sem kérdezte meg senki, akarunk-e valamit inni a vacsora mellé, negyedóra várakozás után feladtuk a vacsorára várakozást, megelégedtünk egy kis salátával és nyugovóra tértünk. Még szerencse, hogy hoztunk magunkkal egy üveg pezsgőt. A címet azért adtam a véleményemnek, mert ez a hotel egy kiváló, nagy hírű, elismert és vonzó célpont volt évekkel ezelőtt. Sajnos a 4*-ból nem tarthatna meg egyet, ha objektív lenne a szakmai értékelés. Határozottan nem ajánlanám a barátaimnak.