Börtönmúzeum Sátoraljaújhely

Na jó, de én meg én vagyok. Így aztán betrappoltam a sátoraljaújhelyi börtönbe, és elszórakozva a beengedő kapurendszeren, közöltem, hogy meg szeretném nézni. Hát azt nem lehet, nincs nyitva, nem működik. Na, de azért csak nyissuk már ki, ha zárva van, nem azért jöttem el ilyen messziről, hogy ennyivel elhajtsanak. Szó szót követett, a cerberus egyre jobban belátta, hogy én itt bizony be fogok menni, aztán szólt valakinek telefonon, azok ott távolban megtanácskozták a dolgot, és már küldték is a megfelelő embert. Akivel aztán jól egyhúron pendültünk, jött, hozta a kulcsokat, és már fejest is ugrottunk a múzeumba. Lent van az alsó szinten. Még egy kis ajándékboltja is van, azaz a recepción kaphatók bizonyos dolgok, általában a fogvatartottak munkái, lehet nippnek kis rabot, rendőrautót, tűzoltóautót venni, de akár régi foglári csákót is. Jó, hogy ezzel a kedves emberrel voltunk, mert pompásan elbeszélgettünk közben, én is meséltem más BV-intézményekhez fűződő kalandjaimról, ő is hozzátett sokat az én tudásomhoz, szóval van itt a régmúlt, egészen a kínzásoknál kezdődik a dolog, derék királyaink, földesuraink, papjaink bőszen alkalmazták is, aztán van egy kis arcképcsarnok a magyar jogalkotással, büntetőjoggal kapcsolatban, régi idők egyenruhái, más országok fegyőreinek ruhái, fegyverek, antik telefonok és minden, ami a büntetésvégrehajtással valahogyan kapcsolatos. Én élveztem nagyon ezt a kis tekergést, nem tudom, más hogyan van ezzel, nagyon érdekes!