Varga Pékség & Cukrászda Simontornya

Mondjuk nem is voltak vendégek, akiknek emiatt állva kellett volna téblábolniuk. A beltér maga egy stílusrobbanás a 80-as évekből. A fő díszítőelemet számtalan kupa és díj jelenti, egy díjnyertes kutya jutalmai. (A kutyát nem láttam). Egyszerű küllemű, házgyári jellegű süteményekből volt néhány fajta, a péksütemények szikkadtak voltak (croissant és pizzás csiga), vettem pogácsákat és sajtos rudat elvitelre (kilóra kimérve árulják), de ezek sem voltak túl jók. Nem volt bennük frissesség, ropogás, inkább fojtós volt - azaz nem volt friss. A csokis pohárkrém egy kissé gejl volt az én ízlésemnek, de annak a frissességével nem volt probléma. Nagyon zavaró volt, hogy egy eléggé antipatikus fellépésű helyi alkoholista folyamatosan a sarkamban nyomult, próbált ismerkedni, haverkodni, de én nyilván nem éreztem nyitottságot erre. A vendéglátós hölgy számára is zavaró lehetett a helyzet, mármint a pasas jelenléte, az érkezésünk előtt valószínűleg őt "boldogította" már egy ideje, minden esetre ő sem állította le, és küldte el a kellemetlenkedő férfit, hanem talán inkább fellélegzett, hogy végre valaki másra szállt rá, és így őt békén hagyta, legalábbis egy időre. Ezért nem tudtam egyébként külső képet sem készíteni, mert a férfi folyamatosan képbe akart kerülni. A kávé felhörpintése után - ami nem ment gyorsan, mert nagyon forró volt - próbáltam minél hamarabb szabadulni és távozni a helyről. Összességében nem volt jó élmény, sajnálom.