Hatalmas molinó az út felett, hogy "étterem", fék, parkolás, recepció: áá, uram zárva van az már, - Te jó ég, akkor hol lehet enni? Hát menjen arra, aztán Siófokon. . . ? ? ? ? Közelebb nincs? Nincs. Miféle kihalt országban járok, szeptember közepén? És tényleg, a legközelebb evőhely Balatonszabadiban volt, ami hát megszűnt, Siófok bedarálta, de nekem meg a fél életem itt telt. Csak akkor még nem volt óriás lakótelepekkel telepakolt vízpart, a gonosz állam azzal a jelszóval vette el annak idején, töltötte fel a partitelkeinket, hogy ez örökre közös lesz, az embereké, soha semmit nem fognak oda építeni, az újabb hitvány kor meg már egy várost telepített oda. Ez a Sanyi Sarok meg már 10 éve itt van, de még nem járt itt senki az ittjartamból. Ismeretlen terep, bepróbálkozom, nagy vendégterek vannak, több is, belső és külső egyaránt. Rendelsz a pultnál, kapsz fütyülőt, de azonnal kell fizetni. Szép bizalom, de nyilván rossz tapasztalataik vannak. Pacalpörköltet kértem, hozzá ecetes almaparikát, készételnek írták. Ténferegtem, aztán fütyülőm fütyült, mentem a kis tálcámért, enni kezdtem valahol, a pacal a saját skálámon a jobbak közül való, el is fogyott szépen, az almapaprika tárolására az a kis fagylaltoskehely viszont teljesen alkalmatlan, egyszerűen nem lehet benne normális vágni a savanyúságot, nem erre találták ki. Viszont megebédeltem. Asztalon neve 11/1. Pacalpörköltem ára 3100, burgonyámé 700, almapaprikámé 600 forint, Visszaszivárogtam a pulthoz, kértem még innivalót is, azt is helyben fizeted azonnal. Ez az egész olyan félig western, negyedig csárda, étterem, vendéglő, de leginkább egy üdülő nagy étkezdéje, biztos borzalmas, ha tele van emberekkel, a vonat itt megy el a fejed mellett 10 méterre, másik oldalon meg az autóút. . . jó étvágyat!
