Valljunk színt!

Tulajdonképpen jogos, hogy ez is egy külön tétel, hiszen nem egy egyszerű állomás ez, hanem a balatoni hajózás egyik fellegvára. No, és mivel ma is láttam, hát bátran szólok róla. A vízreszállás gyönyörűsége itt adatik meg a legtöbb embernek, innen indul tülkölve a robosztus fémhajó, hogy beússzon veled a messzi kékségbe. Kamaszkorom legjobb útjai közé tartozott, hogy váltottam egy jegyet Siófokon, és elmentem meglátogatni a nagymamámat Ábrahámhegyen, egy olyan járattal, ami cikk-cakkban ment végig a Balatonon, egészen Badacsonyig... és mindezt szinte fillérekért. Ma meg azért kicsit más a helyzet, ahogy látom... Bahart van, nem Mahart, minden második oszlopra ki van írva, hogy magánkikötő, és a jegyárak is inkább az 1000 forintokhoz vannak közel, semmit a 10-hez. De ha állok a kikötő korlátjánál, hát sok minden ugyanaz. Az öböl, a télire beálló hajók, a kacsák, a sirályok... kicsit taszít már a nyüzsgő, ordibáló, forró nyár meg a tömeg, de ilyenkor ősszel csupa mesebeli béke a part, meg ez a kikötő is. A benne alvó legendáért meg jár az ötös erre a helyre!