Szégyenfoltom

...én vétkem, én igen nagy vétkem... Utólag vettem észre, hogy mit mulasztottam. Mindenfelé járkálok az országban, sok egyéb mellett múzeumokat, műemlékeket, szobrokat is felfedezek, próbálom rájuk felhívni a figyelmet. Köztük számtalan vacak semmi vagy keveset mondó is akad, jelentéktelenebbek is vannak. Cica gombolyaggal, turul serpenyővel, élősdi királyok, grófok, főpapok regimentje. Pozőr hadvezérek. És néha van egy-egy igazi kincs, amit felfedezek, aztán elmegyek mellette. Szánom-bánom, de én nem is ismertem addig Székelyhidi Szekrényessy Kálmán nevét, csak amikor a siófoki móló mellett találkoztam a szobrával, akkor néztem utána igazán. De ez az ember igazán nagy előd volt! Egy sor szellemi, társadalmi érték kapcsolódik a nevéhez, és nem olvastam, nem tanultam róla, nem tanítottam másoknak. Egy valóságos úttörő, igazi polihisztor, tisztelendő magyar! Apja Széchenyi István munkatársa volt, talán innen az indíttatás. Ez az ember tanult zenét, jogot, orvostudományt, mérnök és irodalmár, drámákat írt, repülő szerkezeteket tervezett. Harcolt a fél világon, átúszta a Szuezi csatornát, a Gibraltári szorost, a Boszporuszt. és többek között a Balatont is többször. Elsőként. Ő alapította az MTK.t és sok más sportklubot, sportlapot de irodalmiakat is... hihetetlen az élete, ha valami filmre kívánkozna, akkor ez az. És most itt áll szerényen, csendesen a szobra a szélben, és el is mennénk mellette. hát ne menjünk el tudatlanul!