Átlagos 2019. novemberben, a párjával járt ittÉrtékelt: 2019. november 25.
Nem ajánlom a helyet másoknak!
Bécsből útban hazafelé tértünk be Sopronba vacsorázni feleségemmel. Sajnos az előre kiszemelt étterem megszűnt(Keszegsütő), s ezután jött az ötlet ,hogy a legendás Gyógygödörbe látogassunk. Párom - Márton napok lévén- csak egy liba ragulevest kért, amiben nem is volt semmi hiba. Sok hús, zöldség, ahogyan az illik. Én böllérmájat választottam. Sajnos ez nem volt az igazi. Ugyan hatalmas adagot hozott a csinos, udvarias és kedves felszolgálóhölgy,de az étellel több problémám is volt. Először is érezhető volt, hogy úgy melegítettét mikróba, másodsorba böllérmáj lényegét,nevezetesen a velőt igencsak szűken adták a májhoz is.A fűszerezés is hagyott kívánnivalót maga után, mind a borsot, mind a majoránnát épp'hogy csak megmutattatták a májnak. Összességében azt mondhatom, hogy a jó kiszolgálás valamelyest feledtette kisebb csalódásomat. Ha szakács is olyan ügyes lett volna, mind a felszolgáló hölgy,akkor alighanem kevésbé csalódottan távoztam volna, az amúgy kedvelt helyről.
Ha Sopronban járok, be szoktam térni a Gyógygödörbe, leginkább a hangulat kedvéért. Ezúttal csak egy kisfröccsre. Szerettem, hogy tudták, hogy melyik pince borából csinálják a fröccsöt, egyébként a Winelife az. Alap lenne, de sok helyen még a kérdést sem értik, makacsul ismételgetik a borvidék...
Kinn a teraszon ültünk le. A konyha szellőzője közvetlenül az asztalok mellett van, ezerrel nyomta ránk a konyhaszagot. Átültünk egy másik asztalhoz, de ott se volt jobb a helyzet. Kicsit később más ült ugyanoda, láttuk, hogy pár perc után ő is átült máshova. Szóval nem csak mi voltunk...
Hagyományos egyszerű ételek találhatóak a kínálatban. Külön figyelemre méltó hogy a rég múlt ételei még mindig kaphatóak (pacal,pacalvelősen,szanontüdő) Na meg persze az isteni velős piritós Régi módi élményben lehet részük az ide betérő embereknek! Nos a kiszolgálás általában ez a kritikus...
2019. novemberben, a párjával járt ittÉrtékelt: 2019. november 25.
