Utazás a múltba

1973 - Ekkor adták át a soproni Szieszta szállodát, nagyjából itt meg is állt az idő. Nem sok minden változott azóta, szerintem... Alapjában véve tiszta, használható. Zajlik azonban a felújítás ennek eredménye egyelőre annyiban látható, hogy vakolás alapanyaga lepotyogva erkély korlátján. A szoba elfogadható méretű, de itt vége... A fürdőszoba már időutazás, szerintem ehhez 1973 óta nem nyúltak. A reggeli-vacsora elfogadható minőségű, azonban a vacsorá(k)nál a nyugdíjas pincérbácsi, amint kiszolgálja magát egy nagy tányér főétellel, illetve süteménnyel majd elvonul... mindenképpen érdekes látvány volt. Ahogy néztem, nem csak én emeltem fel a szemöldökömet erre a látványra. Apropó vacsora: gondoltuk, hogy züllés gyanánt fogyasztunk némi folyadékot. Nos, halandó ki ide betérsz, ne várj pincért asztalodhoz, aki esetleg megkérdezi, "kérnek valamit inni?"... Első este lestoppoltuk a pincérhölgyet, kissé zokon vette. A továbbiakban már nem kísérleteztünk. Azt írtam valahol az elején, hogy alapjában véve tiszta, használható. És bárhogy töröm a fejem, ennél több pozitívumot nem tudok mondani...