Érdekes emlékek

A soproni botanikus kert az egyetem területén van. Jó cimbora bevitt oda sétálni, megmutogatott ezt-azt... Hogy hol volt az irodája fénykorában (mi nyuggerek, ilyenekre is emlékszünk), aztán sétáltunk a kertben, ahol mindenki már messziről "Jó szerencsét!"-tel köszön, akárcsak a bányászoknál. Na jó, a nagy tisztelet nem nekem szólt, hanem a cimborámnak, de én is belejöttem és jószerencsételtem egész végig. De van egy ennél jobb is: édesanyám idejárt valaha, még a születésem előtt, és ide jártak a barátai is. 1956-ban szinte az egész gárda kimenekült a Fertő tavon keresztük Ausztriába, majd Kanadába. Vancouverben egy komplett magyar közösséget alkottak. A barátok később visszajártak, olykor még a lányaik is, mondjuk nem kis örömömre nálunk laktak európai vándorlásaik során a csajok, és hát így... szóval igen. Az akkori disszidensek megöregedtek, meg is haltak, mi, a gyerekeik is megöregedtünk... és itt áll egy indián totemoszlop, amit azok a Vancouver-i magyarok küldtek, akik innen menekültek el. És én ezt most lefényképeztem, és elküldtem azoknak a lányoknak... hááát, ilyen kicsi ez a világ. Egyébként a kert szépen gondozott, rengeteg növényfaj van benne, de hát ez egy erdészeti és faipari... az utak mellett neves elődök szobrai, fűben a léptük nyoma, fejben az átadott tudások... és így aztán szépen, békésen ránk is sötétedett közben, ahogy az egész élet is.