Soproni Botanikus Kert Sopron

Délelőtt mentünk, így nem sok emberrel találkoztunk. Séta közben igen sok emlékszoborral is találkoztunk, bányászati és oktatási témában, melyek nagy szerepet vállalt emberekről emlékeztek meg. A Ligneum Látogatóközpontban egy előadás folyt éppen, az itt található képek nagyon szépek és érdekesek. A büfé kínálata nem olyan nagy, de egy jó kávét el lehet itt fogyasztani.

Na jó, a nagy tisztelet nem nekem szólt, hanem a cimborámnak, de én is belejöttem és jószerencsételtem egész végig. De van egy ennél jobb is: édesanyám idejárt valaha, még a születésem előtt, és ide jártak a barátai is. 1956-ban szinte az egész gárda kimenekült a Fertő tavon keresztük Ausztriába, majd Kanadába. Vancouverben egy komplett magyar közösséget alkottak. A barátok később visszajártak, olykor még a lányaik is, mondjuk nem kis örömömre nálunk laktak európai vándorlásaik során a csajok, és hát így. . . szóval igen. Az akkori disszidensek megöregedtek, meg is haltak, mi, a gyerekeik is megöregedtünk. . . és itt áll egy indián totemoszlop, amit azok a Vancouver-i magyarok küldtek, akik innen menekültek el. És én ezt most lefényképeztem, és elküldtem azoknak a lányoknak. . . hááát, ilyen kicsi ez a világ. Egyébként a kert szépen gondozott, rengeteg növényfaj van benne, de hát ez egy erdészeti és faipari. . . az utak mellett neves elődök szobrai, fűben a léptük nyoma, fejben az átadott tudások. . . és így aztán szépen, békésen ránk is sötétedett közben, ahogy az egész élet is.